Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - DR. TIBA ISTVÁN (Fidesz):
1397 Nem szabad hirtelen sem megváltoztatni a bérszintet, ugyanis ez Magyarország versenyképességének a kárára válna. Oda kell arra figyeln i, hogy Magyarországnak a relatív versenyelőnyét ezen a fronton igenis meg kell tartani. Az, hogy most ilyen agresszívan emelkedett a minimálbér, ez egy nagyon jó hír a minimálbéren élőknek, viszont a cégeknek, a kis- és középvállalatoknak ki is kell tudni gazdálkodni ezt a pénzt. És ezért jó az, hogy rengeteg munkalehetőség van, rengeteg beszállítási lehetőség van, az, hogy a nagyvállalatok továbbra is attraktívnak tartják Magyarországot, és egyre több kis- és középvállalkozónak adódik lehetősége exporttev ékenységet, illetve beszállítói tevékenységet folytatni, ez is azt jelenti, hogy ezt a fajta dinamikus gazdaságnövekedést hosszú távon is fenntarthatóvá tudjuk tenni. És ahogy Rétvári miniszterhelyettes úr is mondta, nem a jövő pénzét költjük el előre, han em igenis mi magunk termeljük meg ezeket az értékeket, amiből aztán a magyar lakosság hosszú távon fog sikeresen megélni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Következő felszólaló a Fidesz k épviselőcsoportjából Tiba István képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon! DR. TIBA ISTVÁN ( Fidesz ): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap kérdése egy rendkívül fontos ügy, azonban felületes megköze lítés esetén féligazságokat vagy egyenesen félrevezető következtetéseket állapíthatunk meg. Azt a jelenséget, hogy a nyugateurópai és az egykori keleti blokk országaiban eltérő bérviszonyok vannak, azt hiszem, hogy egyikünk sem vitatja. Azt sem vitatjuk, hogy ez nem most alakult ki, hanem évtizedek óta fennálló problémáról beszélünk. (Gyöngyösi Márton közbeszól.) Ettől függetlenül évtizedek óta fennálló problémáról beszélünk. Ennek tükrében azt sem érdemes állítani, hogy ezt a problémát rövid idő alatt, ak ár néhány hónap vagy év során meg lehetne oldani. Hosszú ideje komoly különbségek vannak, és ezek az eltérések nagy valószínűséggel még jó ideig fenn is fognak állni. (Gyöngyösi Márton: Ez új gazdaságpolitika.) Természetesen ez a helyzetértékelés nem szaba d, hogy beletörődéssé, lemondássá alakuljon. Ezért azt a kérdést kell feltennünk, hogy a foglalkoztatottság, a bérek vagy éppen adózás kérdésköre esetében milyen folyamatokat azonosíthatunk, milyen irányba halad Magyarország. Felszólalásomban a magyar csal ádok helyzetét jelentősen befolyásoló tényezők közül az adórendszer változásaira fogok koncentrálni. Az elmúlt években az adórendszerben számos intézkedés került bevezetésre a családok és a vállalkozások támogatása érdekében. A kormány 2010ben a korábbi s zjarendszer megváltoztatása és 16 százalékos egykulcsos adó bevezetése mellett döntött. Majd tovább csökkentve a munkára rakódó terheket 2016ban 15 százalékra csökkent az szjakulcs. Ennek eredményeként a munkabérre Magyarországon uniós összehasonlításba n is rendkívül alacsony szjakulcs vonatkozik. Ezzel szemben az utóbbi évek során az Európai Unió számos országában megemelték a személyi jövedelemadó mértékét: ilyen lépésekre került sor Portugáliában, Spanyolországban, Írországban, Lettországban és Görög országban. A magyar kormány azonban másik utat választott, és folyamatosan csökkenti a béreket terhelő adókat. Az adórendszer átalakításának eredményeként a többletjövedelmeket terhelő munkáltatói és munkavállalói elvonások aránya minden jövedelemkategóriá ban 50 százalék alá csökkent. Ennek tükrében kijelenthetjük, hogy a jelenlegi magyar adórendszer nem bünteti a többletmunkát, a béremeléseket, és a jövedelmek eltitkolására sem ösztönöz. A 2010 előtti időszakban, a balliberális kormányok idején, 2009ben m ár az átlagbérnél több mint 53 százalékos volt az átlagos adóék, sőt a meredeken emelkedő progresszív adókulcsok a többletmunkát, a második állásokban szerzett jövedelmeket még súlyosabban büntették. Így Magyarországon volt a legmagasabb - 71,5 százalék - a többletmunkát terhelő adó az átlagbérnél az OECDországok közül, ez 2002 és 2010 között számos más évre is igaz. Azaz Magyarország a szocialista kormányok miatt hátrányba került a külföldi tőke és munkahelyek vonzásáért folytatott régiós versenyben.
