Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
1393 takaró ér. De közben folyamatosan egyre nagyobb és nagyobb takaró előállításán kell dolgoznunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Kös zönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Dúró Dóra képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony! DÚRÓ DÓRA ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom elején megpróbálok válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket Hollik István képviselő úr feltett, miszerint miért mi vagyunk azok, akik Brüsszeltől várjuk a megoldást, és Brüsszelhez fordulunk a magyar emberek problémájának megoldásával. Nos, képviselő úr, mi az európai uniós csatlakozás óta vá rjuk azt, hogy legyen Magyarországnak egy olyan miniszterelnöke, aki az Európai Unió bármely fórumán felhozza ezt a kérdést. De mivel nincsen, ezért ellenzéki pártként az adott jogi keretek között azt a lehetőséget igyekszünk megragadni, ami nekünk rendelk ezésünkre áll. Ha Orbán Viktor vagy a korábbi kormányfők verték volna az asztalt az Európai Unióban folyamatosan a csatlakozásunk óta, hogy oldjuk meg ezt a problémát, akkor a Jobbiknak nem kellett volna ehhez az eszközhöz nyúlnia, és nem kellene ilyen mód on is megpróbálni rákényszeríteni saját akaratunkat, saját érdekünket az Európai Unióra. Másrészről elmondtuk azt is, hogy ez csak látszólag a keletközépeurópai régió érdeke, valójában az egész Európai Unió kérdéséről, jövőjéről szól ez a kezdeményezés. É s ha már több ágazat dolgozói szóba kerültek, akkor, nem meghazudtolva saját magamat, az oktatás és a kultúra képviselőiről, munkavállalóiról szeretnék beszélni. Nemcsak azért, mert itt a munkavállalók döntő többsége nő, amely kérdés szintén egy fontos rés ze a béregyenlőségnek és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének, hanem azért is, mert meggyőződésem szerint hosszú távon egy erős oktatás az, ami egyébként a gazdasági sikerességünket is meg tudja alapozni. Önök azt mondták, hogy a gazdaság sikeres, és j ól működik a bérfelzárkóztatás, csak közben az a helyzet, hogy a kulturális ágazatban vannak olyan emberek, akik doktori fokozattal nagyságrendileg 100 ezer forint nettó fizetést visznek haza havonta. Persze, nem Andy Vajnáról van szó filmügyi kormánybizto sként, nem neki kell kuporgatnia 100 ezerből, hogy még jusson egy kis fánkra, hanem azokról az emberekről, akik éjt nappallá téve dolgoznak kulturális intézményekben, hogy valamifajta értéket tudjanak teremteni, és ezt közvetítsék a következő generáció és a már felnőtt generáció felé is. Az oktatásban hiába vezették be az életpályamodellt, még nem jártam olyan iskolában - pedig minden ülésszak során, párhuzamosan intézménylátogatássorozatot is végzek bizottsági elnökként , ahol maradéktalanul elégedettek lettek volna ezzel az életpályamodellel. Olyanban viszont jártam, ahol a tantestület 40 százaléka kevesebbet keres, mint az életpályamodell bevezetését megelőzően keresett. És rendszerint a jól dolgozó, sokat dolgozó, a lelkét is az oktatásba és a nevelésb e bele tévő pedagógusokról van szó. Ők azok, akik rosszabbul jártak ennek bevezetésével. És a nevelésoktatást segítő dolgozókról is ejtsünk néhány szót. Nekik közel 10 éve nem emelkedett a bérük, és van olyan óvodai dajka, aki 15 év munkaviszony után 77 e zer forintot keres. Persze, önök szerint 47 ezer forintból is meg lehet élni, akkor még örüljön is az a dajka, mert havonta 30 ezret félre is tud tenni, és ha 30 évet dolgozik, akkor egy tízmilliós lakásra valót is össze tud így kuporgatni. Persze, semmiké ppen nem szeretnék cinikus lenni ebben az ügyben, úgy gondolom, ez Magyarország számára szégyen. A felsőoktatásban sem túl lelkesek egyébként a fiatal kutatók, ha ránéznek a bértáblára, nem törnek ki ujjongó nevetésben, hogy adjunktusként akár 260 ezer for intot is hazavihetnek, persze ezt is bruttóban. Tehát úgy látom, hogy mind az oktatás, mind a kultúra ágazatában azért van munkaerőhiány, mert elvándorolnak innen ezek a dolgozók. Nemcsak külföldre vándorolnak, hanem
