Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1375 kampányüzemmódunk ellenére kellenek dolgok, amikben egyetértünk és amiért közösen küzdünk. Sajnos, ő nem ezt mondta, ezzel is bizonyítva, hogy nem államférfi, hanem csak politikus. Én arra k érem itt önöket ebben a vitában, hogy próbáljuk meg azt a hozzáállást megtalálni, hogy hogyan lehet ezért a nemes célért, amely fideszeseket, jobbikosokat, baloldaliakat, minden magyar embert egyaránt érint, hogyan lehet ezért közösen küzdeni, azért, hogy Magyarországon a magyar emberek ugyanazért a munkáért, amit Nyugaton végeznek az emberek, ugyanolyan bért kapjanak, mint amilyet Nyugaton kapnak. Erről szól ez a kezdeményezés, és én megmondom őszintén, nem értem, hogy ezt hogy nem lehet józan ésszel, tisz ta szívvel és magyar szándékkal támogatni. Én erre kérem önöket, hogy gondolják át ezeket az érveket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, Vona Gábor képviselő úr. Most megadom a szót Gyöngyösi Márton képviselő úrnak. GY ÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vona Gábor hosszan beszélt arról, hogy a Jobbik által kezdeményezett béruniós polgári kezdeményezésünknek valójában mi a célja, miért hívta életre a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezt a kezdeményezést nyolc középkeleteurópai ország összefogásáért. És hogy miről is szól valójában ez a kezdeményezés? Ez a kezdeményezés itt az önök által megfogalmazott tévhitekkel ellenté tben nem arról szól, hogy bármilyen jogokat átadjunk Brüsszelnek, nem arról szól, hogy a magyar bérpolitikában vagy a magyar adópolitikában Brüsszelnek bármilyen beleszólást engedjünk. Arról szól ez a kezdeményezés, hogy hogyan tudnánk az európai uniós jog ba, az alapokmányokba, az Európai Unió kohéziós politikájába belevinni azokat a szempontrendszereket, amelyek következtében végre, több mint tíz év után elindulhatna az a felzárkózás, amellyel az egész régió csatlakozott az Európai Unióhoz, és amelynek az illúzióját a politikai elit itt és más országokban is elhintette a lakosság körében. Március 13án alakult meg ez a polgári bizottság, március 20án pedig eljuttattuk az Európai Bizottságnak azt a kezdeményezést, amelyben ennek a polgári kezdeményezésnek a célját, a tartalmát és az összes célkitűzését ismertettük, és várunk arra, hogy két hónap letelte után az Európai Bizottság meghozza a döntését, miután egymillió aláírás összegyűjtésével érvényt tudunk szerezni ennek a nemes célnak. Miért választotta ezt az eszközt a Jobbik? Mert kétségtelenül fölmerülhet az a kérdés, hogy miért egy ilyen bonyolult és az európai uniós jog által szabályozott eszközt választott a Jobbik ennek a célnak az eléréséhez. Sajnos, nincs más eszköz a kezünkben, hiszen ellenzékből it t a magyar parlamentben is többször megfogalmazhatjuk a kritikáinkat a különböző kormányok felzárkóztatási politikájával kapcsolatban, annak nincs foganatja. Arra gondoltunk, hogy KözépKeletEurópában minden egyes országot összefogva, amely hasonló problé mákkal küzd, az európai uniós jogszabályokban bizonyos változtatásokat megpróbálunk eszközölni, ami a bérek és az életszínvonal felzárkóztatásához elvezethet bennünket. Azért is mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert 27 év után bebizonyosodott, hogy a magyar politikai elit nem érdekelt, a különböző kormányok nem érdekeltek a változtatásban. Az elmúlt 27 évben arra épült a gazdaságpolitika, hogy miután megvalósították a teljes privatizációt, liberalizációt, a vámok leépítését, importliberalizációt valós ítottak meg, cserébe egy illúziót adtak csak a magyar társadalomnak, hogy a felzárkóztatás az életszínvonalban és a bérekben valamikor megtörténhet, és ez teljes egészében elmaradt. Az alacsony adóknak, a milliárdos állami támogatásoknak, az alacsony munka bérekkel idecsábított multinacionális vállalatok megtelepedésének semmiféle kimutatható, gazdaságilag kimutatható eredménye nem volt a bérek és az életszínvonal felzárkóztatása tekintetében. És úgy tűnik, hogy önök továbbra sem akarnak paradigmaváltást vég rehajtani a gazdaságban, még akkor sem, amikor ennek a politikának minden