Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 4. kedd (211. szám) - A Bernben, 1980. május 9-én kelt, Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv szerinti szövegének módosításáról Bernben elfogadott, 2015. szeptember 29-30-án kelt Jegyzőkönyv 1-4. melléklete... - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1274 magisztrális tengelyek kereszteződési pontjaiban fekszik, és mindez egyébként arra predesztinálná Magyarországot, hogy egyfelől le galábbis KeletKözépEurópa logisztikai központjává váljon, másfelől pedig azt a kezelendő problémát is a nyakunkba zúdítja, hogy itt van egy olyan megnövekedett és a szomszédokhoz mérten is nagy forgalom, átmenő forgalom, amelyet kezelni kellene, amelyet valahogyan meg kellene oldani. Ehhez kapcsolódóan lenne néhány kérdésem, hiszen hogyha nemcsak szavak szintjén, nemcsak ilyen nemzetközi egyezmények formájában akarjuk támogatni ezeket a szép elgondolásokat, amelyekről itt a felvezetőben is szó volt, tehát hogy nőjön a környezetkímélő, kötöttpályás árufuvarozásnak a részaránya az összforgalmon belül, akkor bizony arra is választ kellene adni, hogy a magyar kormány mit szándékozik tenni a megszűnt ROLA kapcsán, hogyan kívánja ezt feltámasztani, miért nem tes znek semmit. Hiszen azt mindenkinek látni kell, hogy ha ezeket a kamionokat vasúti szerelvényekre terelik, és úgy vinnék őket keresztül az országon, hatalmas nagy károkozást tudnánk ezzel megakadályozni. Nyugodtan mondhatom azt, hogy jó lenne, ha egy ilyen svájci példa lebegne a szemünk előtt, hiszen tudni kell, Svájc jóformán az egész kamionforgalmát a vasútra terelte, és csak az intermodális vagy éppen kamionterminálok környékén lehet kamionnal fuvarozni, az összes többit meg kell hogy oldja, és meg is ol dja példás, nagyon precíz, jeles módon az ottani vasút. Tehát ez lenne az első kérdés ezzel kapcsolatosan. Aztán ott lenne az elöregedett pályavasúti infrastruktúra kérdése. Itt Pócs képviselőtársam az előbb beszélt arról, hogy 2022ig mintegy 900 kilométe rnyi vasúti pályát kívánnak Magyarországon megújítani. Ez nagyon jó, nagyon szép, a Jobbik ezt támogatja, nyilván olyan fenntartásokkal, hogy ezek a beruházások ne holmi felcsúti gázszerelőből lett kisgömböcök csillapíthatatlan éhét próbálják egyébként kie légíteni. Ezek a beruházások legyenek transzparensek és megfelelő módon takarékosak, mert hiába áll rendelkezésünkre itt ezeregynéhányszáz milliárd forintnyi uniós, illetve hazai forrás ilyen célokra, ezek a célok és a melléjük rendelt források azonban ni ncsenek összhangban egymással, hiszen a feladat annál sokkalsokkal nagyobb lenne, mint hogy ilyen formában engedjük ezeket a pénzeket, ezeket a fejlesztési forrásokat elherdálni, illetve nem biztos, hogy jó kezekbe juttatni. Ilyen ügyekben, ahogy azt már megszokhatták, a Jobbik továbbra is fel fog állni, és minden konstruktivitásunk mellett, de rá fogunk világítani ezekre az anomáliákra. (16.10) Hiszen, hogyha azt a jó 7500 kilométernyi vasúti pályahálózatot nézzük Magyarországon, amelynek bizony a 30 száz alékán vagy még nagyobb arányban is, de állandó sebességkorlátozás van érvényben, ugye, az úgynevezett lassújelek miatt, amelyek meggátolják azt, hogy itt a vasúti áruforgalom, a vasúti árufuvarozás olyan szinten bonyolódjék, mint amilyen kívánatos cél len ne, akkor azt látnunk kell, hogy ez az iszonyatos nagy arányszám, a felújítandó pályahossznak a követelménye, mindenképpen arra inti a kormányzatot is, de a felelősen gondolkodó ellenzéket is, hogy ezeket a beruházásokat árgus szemekkel kövesse nyomon, és bizony górcső alá vegyünk minden egyes ilyen nagyobb projektet. Azt is tudni kell egyébként, hogy az európai törzshálózatba illeszkedő hazai fővonalaknak a jelentős része, majdnem egyharmada szintén ilyen lassújelektől tarkított pálya, ami bizony nem kedve z azoknak a szép elgondolásoknak, amelyekről itt mind államtitkár úr felvezetőjében, mind pedig Pócs képviselőtársam hozzászólásában szó volt. Itt kellene egyébként kérdésként felvetni még a távlati mellékvonali koncepciónak a meglétét vagy éppen hiányá t. A múlt héten, amikor az uniós 201420 közötti ciklus fejlesztési forrásainak a felhasználásáról volt egy parlamenti vitanap, akkor szintén feltettem ezt a kérdést. Remélem, hogy államtitkár úr némileg komolyabban fogja venni ezt, mint Homolya államtitká r úr tette, aki nagyon kurtánfurcsán intézte el ezt a kérdést. Azt kell hogy mondjam, hogy a vidéki Magyarország szempontjából nem egy ilyen vállrándítással elintézhető kérdés mindez. Jól ismerjük egyébként nyilván mi is azokat a statisztikai számokat, am elyek például azt mutatják ki, hogy az összvasúti árufuvarozáson belül a mellékvonalakon keresztül csak az árumennyiségnek egy nagyon
