Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 20. hétfő (199. szám) - Egyes törvényeknek a nagypéntek munkaszüneti nappá történő nyilvánításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
115 gazd aság teherbíró képességét is figyelembe véve mi a racionális döntés. Erre kérem képviselőtársaimat, függetlenül attól, hogy a lelkiismeretük parancsa ebben a kérdésben számukra mit ír elő. Összegezve tehát, ezeket a kiegészítő gondolatokat nem a javaslatot cáfolva kívántam megtenni, azt kiegészítve próbáltam ebbe az irányba módosítani a közös gondolkodásunkat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.) (20.40) ELNÖK : Köszönjük. Most Ikotity István képviselő úrnak adom meg a szót, normál időkeretb en. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként, örülök, hogy tudunk ezekről a dolgokról beszélgetni, és bízom benne, hogy ezt mindannyian így éljük meg. Bár érzem, hogy időnként ného l elbeszélünk egymás mellett, bár sok dologban egyetértés van, megpróbálok néhány dologra rávilágítani. Nem szeretném Soltész államtitkár úr vérnyomását emelni, csak itt a „bolsevik” szó kapcsán nyilván az is - tudom, hogy erre ugrik, én magam is egyébként , de nyilván van egy olyan konnotáció, amiből az jut eszünkbe, hogy beszorulunk a templomba, a templomok keretei között kell gyakorolni a vallást, ugyanakkor az is benne van a „bolsevik” szó értelmezésében, a köztudatban, hogy a társadalom egyik csoportja elnyomja a másikat, a többi csoportját, sokszor a kisebbség elnyomja a többséget. De azt gondolom, ha bármelyik társadalmi csoport, legyen az akár egy vallás, bármi, rátelepszik a többire, és túllépi azt, ami számára kijelölt, megengedett, akkor azt gondol om, ez is egyfajta negatív dolog lehet, ami visszaüthet. Amikor védte a miniszter urat, értem azt, hogy nyilván egy emberben nehéz különválasztani azt, hogy mi az egyházi meggyőződése és mi az állami pozíciója, de ezt valahol, mivel azért csak egy szekular izált országról beszélünk, el kell tudni különíteni. Bizonyos területeken egyébként nem teológia az, amiről beszélünk, némi történelmi és szerintem leginkább történeti dolgokról beszélünk, ez nem teológia. A lexikonos célzással azt szerettem volna kifejezn i, hogy ez lehetett volna egy alaposabb munka is. Én nem találtam azóta, közben rákestem erre a kifejezésre különböző lexikonokban, és nem találtam meg ennek az előzményét, de nyilván ez a kifejezés egyébként frappáns, jó, tömör definíció, sajnálom, hogy e zt valahonnét mégis így átvették. Bizonyára önök által ismert, hogy ha valaki a Wikipédiáról átvesz valamit, és azt beilleszti valamibe, az nem egy menő dolog, az nem egy minőség, rangnövelő dolog. Azt gondolom, mostanában ez társadalmi normának számít. O któber 31e elhangzott a képviselőtársamtól. Én támogatom, tehát ez egy olyan dolog, hogy hogyisne, ez tiszteletreméltó, és igenis megvan a jogosultsága, de egyetlenegy dolgot kérek tisztelettel és megint csak: nézzük meg, beszéljünk az emberekkel. Amikor azt mondta a képviselőtársam, hogy mekkora a társadalmi igény, mennyire sok a keresztény ember a társadalomban, ez igaz, de megvane bennük ez az igény? Ha elmegyek délután háromkor, ahogy a miniszter úr mondta, egy keresztútra nagypénteken, akkor én ott n agyon kevés embert látok, és nemcsak azért látok nagyon kevés embert, mert azok az emberek éppen dolgoznak. Kíváncsi leszek, ha ez bevezetésre kerül, márpedig nyilvánvalóan bevezetésre kerül, pénteken délután, nagypénteken, három órakor hányan lesznek a te mplomban jövőre, az utána lévő évben. Nem gondolom, hogy olyan nagyon megtelnének a templomok emberekkel. Erre gondolok, hogy vane erre ilyen fokú igény. És hogy mit értek az alatt, hogy társadalmi igény? Azt gondolom, a FideszKDNP sokszor tartott már il yen nemzeti konzultációt, például most is éppen hirdetnek egyet. Ilyen keretek között is meg lehet kérdezni az embereket, azt gondolom, például egy ilyen kérdésről, ami nem direkt a közvetlen
