Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 3. hétfő (210. szám) - Dr. Szél Bernadett és Ikotity István (LMP) - a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez - „Ki fizeti egy atombaleset számláját?” címmel - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
1077 köznyelvben ugyanakkor a „jó üzlet” kifejezést nem a veszteséges projektekre használják, és csak akkor említik, ha az összes költség ismeretében lehet nyereségre számítani. Paks esetében azonban senki sem ismeri az összes költséget, a biztosítás például még szóba sem került. És arról sem szoktak beszélni, hogy ki fizeti az esetleges atombaleset számláját. Pedig egyálta lán nem elhanyagolható tételről van szó, a jelenlegi paksi blokkok felelősségbiztosítása például évente nagyjából félmilliárd forintba kerül, és káreseményenként 24 milliárd forintot fedez. Első pillantásra ez az összeg talán soknak tűnik, de valójában nev etségesen kevés. A 2011es fukusimai balesetnél már az első kárbecslés is 28 ezer milliárd forintról szólt, vagyis több mint ezerszeres a különbség az ottani kár és a magyar biztosítási összeg között. Ha a tényleges kockázatot kellene megfizetni, több mint 500 milliárdba kerülne évente, és valószínűleg még így sem vállalná egyetlen biztosító sem. Ugyanakkor korántsem elméleti esélyekről van szó. A biztosítótársaságok ma már úgy számolnak, hogy az atomiparban 2025 évenként kerül sor egy csernobili vagy fuku simai súlyú balesetre, és ennek megfelelően árazzák be a szolgáltatásaikat. És sajnos már magyar példánk is van: a 2003as paksi reaktorbaleset aktáit az Orbánkormány titkosította ugyan, és nem hajlandó elárulni sem a károk nagyságát, sem pedig azt, hogy ki fizette ezt a kiadást, de az biztos, hogy annál a 24 milliárdnál, amit az előbb említettem, és amire az erőmű felelősségbiztosítása terjed, ez sokkal nagyobb összeg, hiszen ha alacsonyabb összeg lenne, akkor bizonyára ezt közölték volna. Önök a 2003as paksi reaktorbalesetet apró üzemzavarnak titulálták, és az is nyilvánvaló, hogy az adófizetőknek a zsebükbe kellett nyúlniuk, hiszen nem titkolóznának. Egy szó, mint száz: a nukleárisenergiaiparban száz- és ezermilliárdok repkednek, ha károkról van szó, a biztosítók pedig csak a tényleges fizetnivalók töredékét hajlandók finanszírozni. Ezért kérem, szíveskedjen nyilatkozni róla, milyen biztosítási költséggel számolnak Paks II. esetében; mekkora kárösszeget fog téríteni a biztosítás; és ki fizeti a költsége ket, ha egy majdani baleset esetén a valós kár sokkal, akár több nagyságrenddel nagyobb lesz, mint amennyire a biztosítás fedezetet nyújt. Várom válaszát. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK : Csepreghy Nándor államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon! CSEPREGH Y NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Javaslom, hogy mindenképpen szabaduljon meg a beszédíróitól, mert azok vagy hazudnak, vagy pedig nem hajlandók tudomást venni a tárgyi tévedéseikr ől, amelyre már itt a parlamentben is és egyéb fórumokon is igyekeztünk felhívni az önök figyelmét. Egyrészt az Európai Bizottság által kiadott dokumentum nem azt mondja, hogy Paks veszteséget fog termelni, sőt azt mondja, hogy hogyan kell vagy hogyan lehe t a magyar államnak a Pakson keletkező hasznot felhasználni, elkülönítve azt az MVMcsoporttól, a Paks I. üzemeltetőjétől. Az Európai Bizottság azt mondja, hogy az 1 százaléknyi haszonkülönbség megtérülése, ami egy piaci befektetés és a kormány á ltal támogatott és a Magyar Országgyűlés által is támogatott kapacitásfenntartás mellett van, az a piaci befektetők számára nem teszi megtérülővé a beruházást, és ezért nem hozna ilyen döntést. De szeretném felhívni arra a figyelmét, hogy képviselő úr nem a szélenergia zrt. felügyelőbizottságában ül, hanem a Magyar Országgyűlésben, ahol elméletileg arra tett esküt, hogy a magyar emberek érdekeit szolgálja. És ha megnézzük a számokat, akkor a nemzetközi kitekintések idézésekor érdemes lenne elővenni önöknek a német számvevőszék dokumentumát, amely azt mondja, hogy a német állampolgárok az elmúlt években 23 milliárd eurót, tehát 23 milliárd eurót fizettek arra, hogy a megújuló energiaforrásokat ilyen kapacitáskihasználtság mellé támogassák. És ennek következmé nye az, hogy amíg a magyar állampolgárok 31 forintos kilowattóránkénti árat fizetnek a hazai elektromos áramért, ami részben Pakson kerül előállításra, addig ez a német állampolgárok esetében 92 forintot eredményez.
