Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
1049 biogazdaság. Egy olyan biogazdaság, amely egy több mint 8 ezer hektáros, volt kommunista strómanok által üzemeltetett, német nagybirtokosnak kijátszott állami gazdaság igen jó minőségű földjeibe ékelődött. A kormány vidékpolitikájáról sokat elárul az, hogy amíg Kishantost ellehetetlenítette, addig a tőszomszédjában lévő nagybirtok zavartalanul gazdálkodhat tovább az állami földön, Zászlós Tibor agrárkamarai vezetővel az élén. A magyar állam a 452 hektárnyi biogazdaság ellehetetlenítésével akarta termőföldhöz juttatni a helyi gazdálkodókat. Kishantos nem hobbikert, nem kísérlet, nem bemutatótelep, hanem saját lábon álló, virágzó gazdaság volt, amely már a jelenlétével is igazolta, mutatta, hogy „leh et más a mezőgazdaság”; hogy nem kell ezer hektár a tisztes megélhetéshez, hogy lehet szelíden bánni a környezettel, hogy lehet korszerűen, modernül és - óh, főbűn! - jobban jövedelmezőn, nyereségesebben gazdálkodni a külföldi vegyszertermelő és steril vet őmagterjesztő óriásvállalatok termékei nélkül is. Igen, ez már épp elég zavaró lett volna, de Kishantos sorsát az pecsételte meg, hogy mindezt a tudást és gyakorlatot egy helyben, dán mintára létrehozott népfőiskolán hirdette és oktatta is, be is mutatta a gyakorlatban. Ezt nem lehetett eltűrni. Kishantos ugyanis kiáltó gyakorlati bizonyítéka volt annak, hogy Ángyán Józsefnek, emberöltőnk kimagaslóan legkiválóbb agrárszakpolitikusának igaza volt a terveiben és törekvéseiben, hogy nem utópiát kergetett, han em az egyébként a jelen kormány által elfogadott és meghirdetett, jelenleg is hatályos nemzeti vidékstratégiában valóban a magyar vidék és benne a magyar mezőgazdaság páratlan kitörési tervét, lehetőségét alkotta meg. A biogazdaság elleni kormányzati bossz úhadjáratban főszerepet vállaló Bitay Márton Örs államtitkár a mai napig nem vonta le a következtetést; hiába mondta ki róla bíróság, hogy hazudott és saját politikai céljai érdekében megtévesztette a közvéleményt, ennek ellenére vezető kormánytisztviselői státuszban maradt. A Fideszkormány bosszúállása eredményeképpen kárba veszett 21 év vegyszermentes gazdálkodása és egy eszme, amit Kishantos képviselt. A bizonyítékokat pedig tudvalevőleg bizonyos esetekben el kell tüntetni, sürgősen, bármi áron, jogsért éssel is, törvénytelenül is. Nem ez az első per, amit Kishantos megnyer, ám a bírósági ítéletek, annak kimondása, hogy ki mondott igazat és ki nem, ki viselkedett jogszerűen és ki nem, nem üti meg az ingerküszöbünket. Megtanulhatták a leckét Horn Gyulától, aki azt mondta: „Na és?” A bíróság kimondta, hogy a kormány képviselői az ügy körül kipattant sajtóvitában hazudtak, rágalmazni próbálták Kishantost és vezetőit, hogy a földek újraosztása során megsértették a pályázati szabályokat, tehát az egyes odaítélé sek semmisek, az ombudsman kimondta, hogy még maga az új pályázati kiírás is törvénytelen, sőt alkotmányellenes volt, mert meg kellett volna követelnie a biotermelés zökkenőmentes folytatását. (22.40) Most a bíróság kimondta, hogy rablás is történt: állami lag támogatott erőszakkal tönkretették a terményeket, illetve nem fizették ki az átvett értékeket Kishantosnak. Na és? Iustitia regnorum fundamentum - a hatalomban maradás, regnálás alapja az igazságosság. Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Súlyos és igaz dolgok ezek. Nagyböjt van, a megtérés azt jelenti, hogy belátom, hogy rossz helyre, állapotba kerültem, és ezért először visszamegyek abba a helyzetbe, helyre, állapotra, ahol még rendben voltam, ami még rendben volt. Ott állok meg, ott és ú gy rendezem soraimat, onnan indulok újra, immár tisztábban, jobb felismerésekkel, igazabbul. Reméljük, hogy lesz belátás, ébredés, megtérés. Reméljük, hogy mint régebben már többször, ezután is lesz visszatérés a jogállamhoz, közjóhoz, lesz jóvátétel és új rakezdés. Minden ilyen bírói ítélet csillapítja bennünk a fortélyos félelmet, és élesztgeti a reményt: jőni fog, mert jőni kell, egy jobb kor - ahogy elődeink belénk sulykolták. „Mester - kérdezte a tanítvány , sokáig kell várnunk még a Nagy Változásra?” „Hát, ha várunk - felelte a mester , akkor sokáig.” Köszönöm.
