Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1032 Ha megengedik, akkor még egy rövid megje gyzés erejéig kitérnék arra, hogy miért most írjuk ki, miért ebben az időperiódusban írjuk ki ezeket a pályázatokat. Alapvetően mi ebben a széles körű együttműködésben a kamarákkal is együttműködtünk, a kamarák kérése pedig az volt, hogy tekintettel arra, hogy a világgazdasági válság, illetve a minket megelőző kormányok forráskihelyezési gyakorlatában tapasztalt anomáliák miatt a magyar vállalkozások forráshiányosak, tehát lehetőség szerint ezt az összeget minél előbb juttassuk el a kedvezményezettekhez, a magyar kis- és középvállalkozásokhoz és nagyon szűk körben pedig, bizonyos kivételekkel a multinacionális nagyvállalatokhoz. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Rákossy Balázs államtitkár úr. Előre bejelentette felszólalási szándékát Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a vidékfejlesztés és mezőgazdaság területéről, az ott folyó vagy éppen nem folyó támogatásokról, kifizetésekrő l szeretnék néhány mondatot elmondani. Nem meglepő módon én nem osztom a kormányzatnak a ma elhangzott pozitív nyilatkozatait és mondatait, egészen mást tapasztalunk a valóságban. Örülök, hogy Gyöngyösi Márton képviselőtársam Írország példáján keresztül jó l mutatta azt, hogy észszerű felhasználás mellett ilyen brutális összegek, amelyekről ma beszélgetünk itt most már hét órája, ha jól nézem, azok bizony kisebb csodára képesek egyegy ország gazdaságában, egyegy ország társadalmában. Tényleg azt a néhány t erületet kellene megtalálni, ahol Magyarország a világelsők közé tud kerülni, és nem meglepő módon én azt hiszem, hogy a mezőgazdaság és legfőképpen a rá épülő élelmiszeripar egy ilyen terület lehet. De nem csak Írországot lehet felhozni, nézzük meg Ausztr ia esetét, hogy egy kicsit a vidékfejlesztést is érintsük. A hetvenes években Ausztriában a vidéki lakosság és a városi lakosság közötti szakadék semmivel nem volt enyhébb, kisebb, mint ma Magyarországon, és mégis képesek voltak másfélkét évtized alatt ez t a szakadékot megszüntetni, és ma már kijelenthetjük, hogy Ausztriában vidéki osztrák állampolgárként megszületni, élni nem jelent versenyhátrányt, az állami szolgáltatásokhoz kevésbé hozzájutó életet nem jelenthet. Ebben a témában most már az elmúlt egy évben harmadszor vagyunk a parlamentben, és rendre azt tapasztaljuk, hogy órákon keresztül vitatkozunk, és az ellenzék és a kormány között valahol ott csúszik el a dolog, hogy egészen más fogalomkészletet használunk. De ez nem véletlen, hiszen önök jogszab ályokban tiltják, vagy éppen nem hozzák elénk, de legalábbis nem tudjuk meghatározni azt, hogy például a mezőgazdaságban mit jelent a kis- és közepes családi gazdálkodás. Amikor önök azt mondják, hogy például 700 milliárd forintból őket támogatják, akkor l ehet, hogy a saját szókészletük szerint igazuk van, de a mi szókészletünk és a valóság szempontjából semmiképpen nem. Ez a pénzösszeg, amit elköltenek például vidékfejlesztésre vagy a mezőgazdaság támogatására, az bőven elegendő lenne arra, hogy eldöntsük azt végre, hogy mi, magyarok mit szeretnénk a vidékünkkel, a mezőgazdaságunkkal: egy modern, nyugateurópai, XXI. századi típusú vidék irányába akarunk elmozdulni, vagy DélAmerika irányába. Önök ezt az összeget arra igyekeznek elkölteni, hogy eldöntsék té nyleg a kérdést, csak éppen DélAmerika irányába. Örülök, hogy a vidékfejlesztési program 80 százalékát lekötötték, bár arra senki nem adott ma választ, hogy mi lesz akkor majd a következő néhány évben, amíg a ki tudja, milyen rendszerű új költségvetési ci klus el nem indul. Ez, azt hiszem, hogy a későbbi kormányoknak még fog komoly fejfájást okozni. A mezőgazdaságnál is látható az a fajta különbségtétel, ami kettőnk gondolkodásában van. Miközben a baromfi, sertés, szarvasmarha, juh, kecsketelepek fejles ztésére szánt forrásokra brutális túljelentkezések vannak, és csak a töredéke kapta meg az érintetteknek a lehetőséget arra, hogy egyáltalán ezen a területen fejleszteni tudjanak, ahhoz képest a szántóföldi
