Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. VITÁLYOS ESZTER ZSUZSANNA, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
1011 A 201014 közötti ciklusban nagyon komoly, több száz milliárdos megszorítás érte ezeket az ágazatokat. Az oktatásban már javult a helyzet, elsősorban a pedagógusbéremeléseknek köszönhetően. Az intézmények működtetésére még mindig hiányzik éves szinten körül belül 200 milliárd forint, és a felsőoktatásból pedig körülbelül 50 milliárd forint meglátásunk szerint. A FideszKDNPkormány hivatalosan az uniós forrásokból finanszírozná ezeknek a rendszereknek a fejlesztését és modernizációját. Ha már a hazai költségv etésből nem költünk erre a fontos, versenyképességünket, a humán tőkénk fejlettségét meghatározó célokra, akkor legalább az uniós milliárdok rendelkezésre állnának. Azért fogalmazok feltételes módban, mert a forrásokat általában vagy rosszul használják fel , vagy ezek a források jelentősrészt el is tűnnek. Nem csoda, hogy a kormány legfeljebb is csak néhány pontszerű kezdeményezést, pár kiragadott példát tud felmutatni fejlesztés vagy fejlődés címén. Az oktatási rendszer összességében semmit nem fejlődött 20 10 óta, de 1990 óta sem sokat, ez meglátszik jól az eredményeken is. Tisztelt Ház! Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a magyar oktatásban bármiféle bővítésre, fejlesztésre kizárólag uniós források felhasználásával kerülhet sor. A magyar oktatáspolitika e zekre a célokra, a magyar oktatás minőségének javítására egyfajta mellékes feladatként tekint csupán, erre hazai forrásból, a magyar költségvetésből egyetlen forintot sem áldoz lényegében. Azt mondják, hogy minek is költeni megújításra, az új eszközök besz erzésére, új tananyagok, tankönyvek kialakítására, új módszerek elterjesztésére, ha egyszer rendelkezésre állnak az EUs források. Csakhogy ezek az EUs források az összes közoktatási kiadásnak csupán egy ilyen kis hányadát teszik ki, és ez még csak a kise bbik baj. A nagyobbik baj, hogy ezen források felhasználása is rendkívül problémás. A tavalyi év elején kezdődő pedagógustüntetések, az oktatás szereplőinek azóta sem szűnő tiltakozásai éppen ezek miatt a pazarló, hatékonyságot mellőző, korrupciógyanús köl tések miatt történtek, tehát ez volt az egyik oka ezeknek a megmozdulásoknak. Az, hogy a tanároknak pocsék kísérleti tankönyvekből értelmetlen és felesleges tananyagot kell tanítaniuk, vagy hogy az új önértékelési és tanfelügyeleti rendszer megaláztatásait kell tűrniük, annak mindmind az az oka, hogy a kormány elherdálta az oktatási reform uniós forrásait. Az Oktatási Hivatal, az Oktatásfejlesztő és Kutató Intézet, az Educatio Nonprofit Kft. sok hangzatos nevű projektet vitt, kevés valódi haszonnal és ered ménnyel. Ha a pedagógusok és a diákok nem is, valakik igen jól jártak a milliósmilliárdos megrendelésekkel. Elsorolnék néhányat, nagyon sajnálom, remélem, hogy előkerül Schanda államtitkár úr is. Ilyenek például az Övegesprogram, „Híd a munkába”, „Nő az esély”, „Nemzeti Tehetségkapu”… (Dr. Tilki Attila: Ez ugyanaz lesz.) Ismerős? Bocsánat, képviselő úr, csak mert hozzászólt. (Dr. Tilki Attila: Ez ugyanaz lesz, mint az uzsonna meg a reggeli.) Az Övegesprogramot szerintem ismerik, hallották, csak közbeszól tak, ezért aztán folytatnám a sort. Tehát „Nemzeti Tehetségkapu”, köznevelési regisztrációs és tanulmányi alaprendszer, komplex, integrált szemléletű ifjúságpolitikai fejlesztések szakmai módszertani megalapozása, Eötvösprogram, kora gyermekkori program a megfélemlítés megelőzésére, a roma felzárkóztatás módszertani támogatása, köznevelés az iskolában, a pedagógusképzést segítő szolgáltató és kutató hálózatok továbbfejlesztése és kiszélesítése, „Út a szakmaválasztáshoz”, ez csak néhány példa az elmúlt idős zakban az általunk vizsgált gyanús programokból, pályázatokból. (19.40) Folyamatosan bukkannak elő a kamu tanulmányok, a húszéves külföldi tankönyvekből kimásolt és itthon újra eladott fordítások, a nyúltankönyvre sokan emlékeznek; a havi 500 ezer forintér t bírált Opel Corsák, aminek darabját bérelték ennyiért és havonta, félmillió forintért; több tíz millió forintos csapatépítők, méregdrága irodabútorok és számítástechnikai eszközök; egyszer elkészített, majd több helyre eladott, internetről összeollózott tananyagok; sokmilliós látogatottsággal bíró internetes portálok árával vetekedő, egyébként alig használt internetes felületek. És sorolhatnám még sokáig, rendkívül változatos módjai ezek az uniós pénzek lecsapolásának.
