Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 12. szerda (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az Európai Unió Mali Kiképző Műveletében (”EUTM Mali”) történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
919 igaz, különösen aktuális. Alapvető hibának tartjuk azt, hogy ezer katonánk teljesít szolgálatot döntő többségében olyan területeken, olyan országokban, olyan ügyek ellen vagy olyan ügyek védelmében, amelyekhez nekünk, magyaroknak az égadta világon semmi közünk nincs. Olyan dolgokért vállalunk felelősséget teljesen értelmetlenül, amire semmi, még nemzetközi szerződések sem feltétlenül köteleznek minket, legfeljebb ezeket a szerződéseket is hajlamosak voltak a mindenkori kormányok az elmúlt negyed században félreértelmezni vagy rosszul értelmezni. Ennek egyetlenegy oka van, tisztelt képviselőtársaim: a nyugati szövetségeseknek való szolgalelkű megfelelés, egy olyan megfelelési kényszer, amit teljesen értelmetlenül erőltetünk magunkra. Ha nem hisznek nekem, akkor higgyenek a sok száz éves történelmünknek. Mikor védtek meg minket nyugati szövetségesek, mikor állták a szavukat, mikor teljesítették szerződéses vagy bármilyen kötelezettségüket? Hát , vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívül csekély mértékben. Mi nagyon sok áldozatot hoztunk a Nyugatért, cserébe pedig vagy semmit nem kaptunk, vagy csak édes keveset. Éppen ezért már 2013ban sem támogattuk azt, hogy kiképzési feladatokra, kiképzési fel adatok segítésére vigyenek ki katonákat, még akkor sem, ha egyébként viszonylag csekély létszámról van szó. Kezdődött egy összekötő tiszttel, majd folytatódott három egészségügyi katonával, aztán mentek mesterlövészkiképzést segíteni. No de hát nem is fel tétlenül a létszám mértéke vagy mennyisége itt a döntő, hanem az alapelvek, mégpedig az, hogy Maliban Franciaország néhány száz fős magánakciójáról volt szó. És mondhatják azt nekünk, hogy a magyar katonák elvileg olyan területen lettek bevetve vagy olyan területen használták a tudásukat, a képességeiket, olyan területeken végeztek munkát, ahol fizikailag elvileg biztonságban voltak; a beszámoló szerint ez így van, a tervek szerint így történt, de hogy a valóság megfelele ennek vagy sem, azt lehet, hogy sű rű homály, nagyon sok államtitok vagy minősített adat fedi vagy rejti el figyelő szemeink elől. Mindenesetre tanulságos az, amit Firtl képviselőtársam mondott, és egyben sokszorosan elgondolkoztató is. Kicsit túllépve a mali kiképzés keretein, az az ezer f ő, amelyik külföldön, különböző kontinenseken teljesít szolgálatot, különösen a migrációs nyomás, a migrációs hullám összefüggéseiben, amikor nagyon helyesen mutatott rá Demeter Márta arra, hogy sok ezer fős létszámhiánnyal küzd a Magyar Honvédség, 58 eze r közöttiek ezek a számok, akkor mi megengedjük magunknak azt a luxust, amit nálunk tehetősebb országok és jobb állapotú, jobb eszközállományú, több katonával rendelkező honvédségek se tudnak megengedni maguknak, nevezetesen azt, hogy ezer főt nagylelkűen, ha úgy tetszik, átcsoportosítunk vagy kiküldünk külföldre. Mi történik akkor, ha a déli határok védelméhez sokkal több rendőrre és sokkal több katonára lesz szükség? Itt csak a miniszterelnök úr szavait szeretném idézni: még nem vagyunk túl a nehezén, sőt még csak az elején tartunk a migrációs válságnak. Mi lesz akkor, ha valóban, pontosan az afrikai térségből milliók vagy tízmilliók kelnek útra? Akkor itt nem lesz elég katona, nem lesz elég rendőr, mert ugye ezerszám vannak külföldi szolgálaton. Az pedig különösen szégyene az elmúlt negyedszázadnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy ahogy a civilek több százezres nagyságrendben külföldre kényszerültek, külföldi munkavállalásra kényszerültek, mert itthon nincs jövőkép, nem tudnak annyi pénzt keresni, nem tudn ak annyi pénzt félretenni, hogy jövőt tudjanak építeni maguknak és a gyermekeiknek, ugyanúgy a katonáinkat is ezres nagyságrendben arra kényszerítjük, hogy ha normális mennyiségű pénzt akarnak keresni, ha tisztességes fizetést akarnak realizálni, akkor men jenek ki külföldre. Csak az ő helyzetük sokkal érzékenyebb, hiszen a szó szoros értelmében a bőrüket viszik vásárra, az életüket, testi épségüket kockáztatják nap mint nap. Megint mondom, olyan országokban, olyan ügyekért, amihez a világon semmi közünk nin cs. Egyvalamit elérhetünk ezzel mindazonáltal, azt, hogy a nyugati szövetségeseink ugyanúgy tesznek ránk magasról, mint eddig, tehát semmiféle plusztisztelet nem fog minket, legalábbis politikai szinten övezni. A katonáinkat elismerik, hiszen ők valóban el ismerésre méltók, ellentétben a
