Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 11. kedd (173. szám) - Egyes törvényeknek az egyetemi kórházak létrehozásával, fenntartásával és működésével kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - RIG LAJOS (Jobbik): - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
883 Ezek a hallgatók nagyobbrészt - és ezt mutatja a nyilvántartási hivatal valamennyi statisztikája - a diploma megszerzését követően star tolnak el az országból. Ami egyébként valószínűleg a világ összes egyetemén így van. Nincs ez másképp a London School of Economicsban; amikor odamegy Magyarországról tanulni valaki közgazdaságtant, valószínűleg nem ott fogja hasznosítani, hanem a saját haz ájában. Kifizette az összeget, és elmegy máshova, ahol tud boldogulni, lehetőség szerint a hazájába. Így hát arra, ami itt többször elhangzott, hogy esetleg arra jó lesz, hogy itt tartson fiatal orvosokat, ez valószínűleg nem lesz alkalmas, de arra, hogy j avítsa a magyarországi hallgatók oktatási körülményét, valószínűleg egyébként alkalmas lesz, és talán ez az egyik olyan, ami a vonzóképességet adni fogja. De amit az elején mondtam, hogy visszatérjek, ha már találkozik az egészségügy és az oktatásügy. Régó ta néztem azt, hiszen nem tartottam fairnek azt az európai tendenciát vagy a világban zajló tendenciát, hogy a keleteurópai nagy egészségügyi humán erőforrást kibocsátó országok képzett humánerőforrástőkéjét folyamatosan elszívja a Nyugat. Úgy gondolom, hogy ebben valamilyen módon - és ezt államtitkár úr figyelmébe ajánlom - egy hasonló visszatérítési mechanizmust fel lehetne vetni az európai uniós színtéren, ami egyébként az agráriumban működik, azaz ahonnan elszívják az anyagot, a tudást, a lehetőségeke t azok a képzések, így ebben az esetben a magyar egészségügy is kapjon valamilyen visszatérítést. Svédországban nem képeznek szakvizsgai szinten megfelelő számú pszichiátert - ennek is egyébként utánanéztünk, nem volt egyszerű, hiszen úgy tűnik, ezeket az adatokat senki nem tartja nyilván rendesen az Európai Unió és az egyéb EGTs tagállamokban , tehát ha ott nem képeznek elég pszichiátert, hanem ott szakvizsgával rendelkező pszichiáter szakorvosként hárman végeznek egy évben, azaz egy nagyon szűk bemenete li és nagyon szűk kimeneteli képzés van, de Magyarországról, Romániából, Bulgáriából, sorolhatnám az egyébként keleteurópai államokat, húszasharmincas számban visznek el orvosokat, akkor valamilyenfajta visszatérítési mechanizmust mégiscsak ki lehetne cs ikarni, hiszen ha mást nem, az európai közös előnyöket és a közös teherviselés így szokták működtetni. Egy régi elképzelésem az - és ebben kérem államtitkár úrnak adott esetben a megfontolását , hogy éljünk ezen a területen azzal a lehetőséggel, hogy vala milyenfajta visszatérítési mechanizmust felvessünk, hiszen látjuk, hogy hazánkat és egyébként a többi keleteurópai tagállamot is nagyon extrém és nagyon komoly módon érinti, és hatalmas kitettséggel rendelkezik abban, főként egyébként ennek vannak belső o kai, azt hiszem, elég jól ismertek az okai, tehát nagyon sok faktor van, ami a dolgozókat külföldre hajtja vagy viszi; nyilvánvaló itt két különböző terminológiában is lehet beszélni, ki hogyan áll ehhez a problémához. De gondolkodjunk el azon, hogy miként lehet ebben egy olyan európai szintű előrelépést végezni, adott esetben akár egy magyar zászló alatt, hogy lehetősége legyen ezeknek az európai, keleteurópai tagállamoknak valamilyen módon visszatérítésben részesülniük, amit egyébként ilyen módon az egye temi oktatóhelyekre, legyen az oktatókórház vagy legyen az maga a klinikai központ, vissza tudjanak, bele tudjanak fektetni, és akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ha Európának arra van szüksége, hogy itt képezze az összes orvosát, akkor Magyarország ebbe n áll rendelkezésre, és természetesen meg tudja valósítani, de ezt nem tudjuk csak a magyar forrásokból, nem tudjuk csak a magyar költségvetés, a magyar adófizetők hozzájárulásából megvalósítani, hanem valósíthassuk meg másból is. Elnézést kérek, hogy ezze l egy ilyen kitérőt tettem, de egy nagyon régi vágyam volt, hogy ezt elmondjam. Az egészségügyi államtitkárság egyrészt ezzel valószínűleg nem tud foglalkozni, vagy nem az ő kompetenciája, hogy foglalkozzon, azonban ez egy olyan oktatási kérdés vagy egy ol yan, a felsőoktatást érintő terület, amelyet én javaslok megfontolásra, felvetésre és valamilyen szintű európai szintű előrelépésre, mert ez egy olyan megoldás lehetne, amely stabilitást adhatna ezeknek a képzőhelyeknek, stabilitást adhatna a magyar költsé gvetés ezen sorának, ezen fejezeteinek. Így mindenképpen úgy gondolom, hogy ezen még érdemes lesz elgondolkodni. Állok ebben
