Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 11. kedd (173. szám) - Egyes törvényeknek az egyetemi kórházak létrehozásával, fenntartásával és működésével kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
872 adósságának a konszolidációja a másik kérdés. Hadd említsem meg, hogy már nem először történik, és az augusztus 31ei államkincstári adatok szerint több mint 55 milliárd halmozódott fel ismét, ami egyes vélemények szerint eléri év végére a 70 milliárd forintot is. A betegút optimalizálása is egy olyan kérdés, ami régóta többször felmerült; az orvosképzésnek a most is előhozott és eddig meglevő kérdései; a fejlesztések, amikben a vidék és a központi régió jelentős különbséget élvezett vagy szenvedett el; aztán olyan finanszírozási problémák, aminek része például a krónikus ágyaknak a kórházba n, a fekvőbetegellátásban történő működtetése vagy pedig a szociális ellátásba történő átvitele. Még sok más hasonló kérdést felvethetnék, de azért ezek közül hadd mondjam el először azt, amin már részben túl vagyunk, de mindenképpen egy örömteli esemény, és ez az egészségügyi bérrendezés kérdése. Tudjuk, hogy az egészségügyi fekvőbetegellátásban dolgozó orvosok idén 107 ezer forintos pluszjövedelmet kaptak, jövőre 100 ezer forintot, tehát egy jelentős béremelés, ami talán mérsékelheti az elvándorlást is. Az alapellátásban a háziorvosok 130 ezer forintos praxisonkénti pluszjövedelme idén jó lehetőséget biztosít számukra. És ha már az előbb képviselőtársam a védőnőket említette, nekik is 3035 ezer forinttal több a bérük idén, mint tavaly volt. De fogorvoso król is ejthetnénk szót, én nem szeretnék ezekbe a részletekbe menni, viszont azt újból el kell mondanunk, hogy a szakszemélyzet béremelkedése egy rendkívül fontos és régen létező problémát oldott meg, hiszen itt a 26,5 százalékos emelés, majd az azt követ ő 12, utána 88 százalékos, tehát négy éven keresztül történő béremelés jelentős mértékben javítja a helyzetüket. Ezzel az egészségügy egyik problémája, ha nem is véglegesen, de megoldódónak látszik. A kórházak adósságrendezésére az állam ismét készséget m utat, de az is tény, hogy ezt folyamatosan nem lehet csinálni. Tehát itt valamiféle megoldást kell találni, és ez az előterjesztés részben erre is megoldást ad, hiszen az egyetemek körébe vonás egy olyan gazdálkodást vetít előre, ami azokban a kórházakban talán megoldást jelent. Bár gondolom, nem vagyok egyedül, aki meghallgatta a kórházigazgatók véleményét; nekik nem ez a véleményük, de erre még visszatérnék. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A fejlesztésekkel kapcsola tban nagy öröm az, amit látunk, hogy a vidéki kórházak milyen komoly mértékben fejlődtek és megújultak, de ha a budapesti kórházakat nézzük, akkor ez az öröm nem jelenik meg, hiszen itt éppen az uniós források gyengesége miatt ezek a fejlesztések elmaradta k. Az az ígéret, amiről most szó van, reményre ad jogot. A krónikus ágyak kérdése, amire az előbb céloztam, már sokkal nagyobb probléma, hiszen kétségtelen, hogy a legdrágább gyógyítási eszköz a fekvőbetegellátás, és ott nem aktív ágyak létesítése és fenn tartása bizony nem jelent egy jó gazdálkodást. Ez azonban olyan kényes kérdés, amit nagy előkészítéssel és türelmes végrehajtással kell megoldani. Én is azt mondom, amit képviselőtársam mondott, hogy Magyarországon, legalábbis az ismereteink szerint az orv osképzés magas szintű, színvonalú, de az is tény, hogy itt elsősorban a külföldi hallgatók képzése és annak előnyei az, ami szóba került, és ez továbbra is minden általam ismert felsőoktatási, egészségügyi felsőoktatási intézményben egy olyan szempont, ami nek az erősítésén kívánnak dolgozni az intézmény fenntartói. És végül az egyetemi kórház, mint az egészségügyi szolgáltató kategória új elnevezése, ez valóban a betegútmenedzsment optimalizálását jelenti, ami nem vitás, hogy egy folyamatosan meglevő problé ma, és eddig még tökéletesen nem sikerült megoldani. Ha nemcsak az előnyöket és az eddig elért eredményeket nézzük, hanem a kérdéseket, amit ez az előterjesztés is felvet, akkor hadd említsem meg azokat az aggályokat, amelyek megfogalmazódtak az orvosok és a kórházigazgatók részéről. Felteszik a kérdést, hogy vajon a nem egyetemi kórházak helyzete, állapota milyen lesz ezzel az átalakítással, és azoknak az energiáknak és lehetőségeknek az elvonását jelentie, amiket féltenek. Ugyanúgy az egyetemi kórházak ö nállóságának a kérdése is felmerül az orvostársadalomban, és egyúttal megjegyezték a túlzott központosítás veszélyeit is.
