Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 11. kedd (173. szám) - Egyes törvényeknek az egyetemi kórházak létrehozásával, fenntartásával és működésével kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
870 Úgy tudom vagy úgy gondolom, hogy toporog egy népegészségügyi program megalkotása. Az én ismereteim szerint a kormányzat számára jelenleg egyetlen érvényes egész ségügyi koncepciózus dokumentum létezik, ez az „Egészséges Magyarország 20142020” nevet viselő dokumentum, amelynek a megalkotása nem feltétlenül stratégiai irányok kijelölése miatt volt fontos, hanem azért, mert a következő európai uniós fejlesztési cikl usra nyilvánvalóan le kellett tenni valamiféle papírt. Nem a 90 százaléka, nem akarok valótlanságokat állítani, de nagyjából 6070 százaléka elemzésként és nagyjából 3040 százaléka fogalmazódik meg valamiféle célrendszerként. Ezért tehát akkor, amikor itt szervezeti átrendezésről beszélünk, amelynek én nem vitatom azt a szándékát, hogy nagy valószínűséggel egy tartalmasabb és jobb orvosképzéshez is hozzájárulhat, mégiscsak fel kell tenni azokat a kérdéseket, amelyek ebből adódnak. Egyfelől a mostani oktató kórházaknak mi a szerepe, a feladata? Eddig akkor ez hogyan volt? Eddig akkor utaztak? Eddig akkor ott aludtak? Eddig akkor… (Dr. Pósán László közbeszól.) Na látja, erről van szó, képviselőtársam! Másrészt pedig, és ez számomra fontosabb: hogyan történik m ajd ezeknek a kórházaknak az egyetemi szerkezetben való finanszírozása, és főleg kinek a döntése alapján fognak ezek működni? Bár itt egy képviselőtársammal rövid beszélgetést folytattunk arról, hogy vajon ez mennyiben szól a kancellárok hatásköréről és fe lkészültségéről, mégis azt kell mondjam, hogy ebben a furcsa módon képviselői indítványként benyújtott koncepcionális törvényjavaslatban bizonyos kórházak kikerülnek a leendő kancelláriarendszer hatálya alól. Ez nem vitatható ebben az ügyben. Több pénz ped ig nem lesz ezeknek a kórházaknak a fenntartására. Jelen pillanatban, utánanézve néhány adatnak, ráadásul nem is ezek a kórházak a legjobban finanszírozottak a kórházi körben, Budapesten biztosan nem. Azt kell mondjam tehát, hogy akkor, amikor azt mondja a z előterjesztők köre, hogy ők azért akarják ezt az átalakítást, merthogy egy tartalmasabb orvosképzés jöhet létre, ám legyen. Nagy valószínűséggel nem arra gondolnak, hogy ezt az orvosképzést azért kell tartalmasabbá tenni, hogy még több orvosunk tudjon kü lföldre vándorolni, még több orvosunk tudjon jobb munkafeltételeket és jobb megélhetést keresni. És szándékosan mondok külföldet és nem nyugati országokat, mert most már nemcsak oda mennek ki az orvosaink, hanem például Szlovákiába is, amit mi a szemléletü nkkel nem tekintünk tökéletesen nyugodtnak. Ahhoz pedig, hogy jó képzést kapva megtartsuk őket, valamiféle pályát is kellene mutatni. Azért kell ezt ennél a napirendnél elmondanom, mert amikor a kormány az elmúlt hetekben stratégiai irányként jelölte ki a színvonalas orvosképzés megvalósítását és az ehhez szükséges központok kialakítását, akkor még nem beszélt ugyanerről a szervezeti változásról, ami most előttünk fekszik. Akkor bizonyára azt is bele kell értenie, hogy ez nem feltétlenül csak külföldi diáko k Magyarországon történő képzését jelenti, és nem feltétlenül azt jelenti, hogy másoknak akarunk orvosokat képezni. Ezért tehát a pálya kijelölése, a valóságos életpálya ebben fontos lenne. Összességében szólva, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy miféle beszé lgetések folytak le a debreceni Kenézy Kórház vezetői és a Debreceni Egyetem vezetője között. Szóba hozom, mert beszélnek róla, Szilvássy professzor úrnak tevékeny szerepe van ennek a konstrukciónak a létrehozásában, és nyilvánvalóan ehhez kellőképpen hasz nálja a Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjét, a szintén debreceni illetőségű Kósa Lajost. Ezért tehát azt gondolom, hogy ha ez a szándék komoly, akkor komolyan kellene venni; meg kellene mondani azokat a pluszforrásokat, amiket ehhez oda kell és szükséges ten ni. Meg kell mutatni azt a szakmai hátteret, amely működtetni is tudja ezeket a komplex intézményeket. Én azt gondolom, hogy az orvosképzésben hazánk egyébként sosem volt rossz szinten. (Dr. Palkovics László közbeszól.) Azt gondolom, nem, államtitkár úr. L ehet arról beszélgetni kicsit, hogy ez hogyan van, nyilván (Dr. Palkovics László: Jó.) , de mégsem azt gondolom, hogy egy tőlünk keletebbre lévő ország Magyarországon praktizáló orvosai módjára, mondjuk, a fonendoszkóp másik végét keresik, ha a fülükbe akar ják dugni. Tehát egy jól képzett és tisztességesen felkészített orvostársadalommal állunk szemben, akik egyébként a rossz feltételek miatt kénytelenek néha ebben a leromlott egészségügyben gürcölni. Azt állítom tehát, hogy látni kellene a forrásokat vagy a
