Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 11. kedd (173. szám) - Egyes törvényeknek az egyetemi kórházak létrehozásával, fenntartásával és működésével kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
868 tudományegyetem, beintegrált orvostudományi karok, illetve a Semmelweis Egyetem végez valóban orvos, fogorvos- és gyógyszerészképzést , ezek az intézmények a nemzetközi rangsorokban, a Semmelweis Egyetem egyébként ebből a szempontból a legelőrébb áll, a Times rangsorában valahol az 500600. helyen foglal helyet, KözépKeletEurópából egy egyetem előzi meg, és egy másik egyetem, ami viszonylag gyorsan követi. Ha megnézzük ugyanezt a BRICországok rangsorában, ott valahol a Semmelweis Egyetem a 63. helyen van, a másik három egyetemünk pedig valahol a 100. fölött. Elemeztük részletesen azokat a szempontokat, amik tulajdonképpen ezeket a rangsorokat meghatározzák. Ezekben nagyon sok szempont jelenik meg, ezen szempontok közül az egyik kiemelkedő ügy az, hogy milyen hozzáférése van ezeknek az egyetemeknek a betegellátáshoz. A betegellátás, ami az orvosi egyetemekkel kapcsolatosan zajlik, nemcsak gyakorlóhelyet jelent, tehát nemcsak, ahogyan kép viselő úr említette, kiküldjük a hallgatót, a medikust az adott nyári gyakorlatára és egyébként képzik a kórházban - ez egy nagyon fontos eleme egyébként az orvosképzésnek , de egy egyetemi gyakorlóhely részben az oktatás, részben a kutatás számára is fee dbacket jelent, visszacsatolást jelent az egyetemi oktatás és kutatás irányába. Ezért a világ vezető orvostudományi egyetemei, ha elemezzük a rangsorokat, akkor nagyon jelentős ilyen típusú háttérrel, tehát olyan típusú háttérrel, ahol valóban ez a fajta t udástranszfer a gyakorlóhelyről - legyen az oktatási, legyen az kutatási, az egyetemi oktatáskutatás visszakerül a nagyon jelentős háttérrel rendelkező… Mondanék néhány számot, néhány olyan mutatót néztünk meg, ami ezeknek az egyetemeknek egyébként a rang sorukban elfoglalt helyét és nyilván ilyen módon a képzésüknek, kutatásuknak a minőségét is jellemzi. Az egyik ilyen az egy hallgatóra fekvő esetszám. Ha megnézzük a rangsorban az első 15, orvosképzéssel foglalkozó egyetemet, akkor egy egyetemi hallgatóra 96 ellátott fekvőbeteg, fekvőeset esik, a Semmelweis Egyetemen ez 28, tehát nagyjából ennek kevesebb mint a harmada. A Debreceni Egyetemen, illetve a Szegedi Tudományegyetemen, ahova egyébként a klinikán túl tartozik normál betegellátás is, tehát korábban kórházak kerültek klinikai funkcióba, ez egy kicsit magasabb, de így sem éri el ennek a 96os számnak a felét. Az ágyszámról nyilvánvalóan lehet vitatkozni, hogy az ágyszám releváns vagy sem, annak egy sor meghatározója van, de mégis tekintsük ezt is egy i lyen jellemzőnek. Az egy hallgatóra jutó ágyszám az első 15 orvostudományi egyetem esetén 0,76 ágyat jelent, míg a Semmelweis Egyetem esetén ez 0,47 ágyat jelent, tehát lényegesen alacsonyabb, bár arányaiban azért néhány dolgot mutat. Ami a fontosabb, a gy akoroló háttérben részt vevő egészségügyi kollégák számossága, ez egy nagyon fontos jellemző. Az első 15 egyetem esetén egy orvostanhallgatóra 7 egészségügyi szakember jut, tehát ennyien vesznek részt az egészségügyi háttértevékenységben, amíg nálunk ez a Semmelweis Egyetem esetén a legmagasabb, ez 1,52 hallgatót jelent. Tehát ez azt mutatja, hogy a gyakorlati képzés szempontjából az, hogy milyen kutatásioktatási háttérrel rendelkezik egy egyetem, kiemelkedő fontosságú. Nyilvánvalóan itt nem az egyetemek á ltal ellátott terület, betegellátási terület - legyen ez jellemezve akár a tvkval, akár a tekkel, akár hbcsvel - a fontos, hanem az, hogy milyen módon jut hozzá ahhoz a tapasztalathoz, amit itt egyébként előállítunk. Ezek azok a jellemzők, amelyekből azt án meghatároztuk azt, hogy mi az a szükséges ellátási portfóliószélesség, illetve mélység, ami a jó orvosképzéshez szükséges, ebből jöttek aztán ki azok a számok, amikkel jelen pillanatban rendelkezünk, és például a Semmelweis Egyetem fejlesztése esetén e zeket a számokat tekintjük irányadónak. Ahhoz azonban, hogy az orvostudományi egyetemeken ne csak a klinikán folyó és egyébként alapvetően magas progresszivitású ellátást lássa a beteg - tehát egy szívműtét, ez egy nagyon fontos eleme az orvosképzésnek, vi szont egy orvos élete során viszonylag kevés szívműtétet lát , ennél több olyan invazív vagy olyan noninvazív beavatkozással fog viszont találkozni, ami mondjuk, egy
