Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 10. hétfő (172. szám) - Napirend utáni felszólalók: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
790 Tisztelt Országgyűlés! Mivel a vitában felszólalásra senki nem jelentkezett, a vitát lezárom. Mivel vita nem alakult ki, így kérdezem Vejkey képviselő urat mint előterjesztőt, hogy kíváne zárszót mondani. (Jelzésre:) Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. VEJKEY IMRE ( KDNP ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel ar ra, hogy önök itt a vitában egyetértőleg nem szólaltak fel, ezzel támogatják magát az előterjesztést is, kérem, hogy támogassák a szavazás alkalmával is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A határ ozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor. Napirend utáni felszólalók: Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napi rend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Az agrároktatás nehézségeiről” címmel. Öné a szó, képviselő úr. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Bizonyára észrevették, hogy a Jobbik frakciója a mai napon az oktatást helyezte a középpontba, és a legtöbb felszólalásunk a hazai oktatással kapcsolatos problémákat igyekezett feltárni, illetve ezekre megoldási javaslatokat is kínálni. Így a napirend utáni lehetősé get én is arra szeretném felhasználni, hogy a saját szakterületemmel, az agrároktatással foglalkozzunk, és felhívjam néhány dologra, kisebbnagyobb problémákra a figyelmet. Igyekszem ezt konstruktívan megfogalmazni. Itt elsődlegesen nem a politikai haszons zerzés nyilvánvalóan a Jobbik célja, hanem hogy ezen területekre felhívva a figyelmet, felkínáljuk a kormány számára azt a lehetőséget, hogy lépjen és megoldja ezeket a problémákat. Kezdeném azzal, hogy nyilván kö ztudott, ezt nem kell hosszasan ecsetelni, hogy hazánk természeti adottságai kifejezetten jók a mezőgazdaság legtöbb ágazata számára, bár azt is el kell mondani szomorú tényként, hogy a birtok- és támogatáskoncentráció nem a versenyelőnyünket növelte ezen a területen. Jól nyomon követhető sajnos egyébként a vidék megtartó erejének drasztikus csökkenése is. Erről Ander Balázs képviselőtársam rendre megemlékezik napirend utáni felszólalássorozatában, úgyhogy erre sem kell itt bővebben kitérnem. De hogy minek is köszönhető? Többek között annak, hogy a mezőgazdasági szakképzés az állam részéről messze nem kap elég figyelmet. Egyre kevesebb a diák, és az intézményekből is ennek következtében egyre kevesebb jó szakember kerül ki. Fontos hangsúlyozni azt, hogy egyé bként néhány apró lépés a kormányzat részéről jelentősen javíthatna ezen a helyzeten. Itt nem az aranykalászos gazdatanfolyamokra gondolok, amelyeknek természetesen megvan a szerepe, de jól emlékszünk, hogy a földprivatizációval összefüggésben milyen hírek ben került elő ez a tanfolyam. Tehát semmiképpen nem tudja a szakképzést helyettesíteni. Több igazgató által jelzett probléma, hogy a földművelésügyi tárca alá tartozó intézmények esetében, amikor az adott intézmény, mondjuk, bevételt termel, és ez bizony a saját iskolájukhoz mérten jelentős bevétel is lehet, a teljes összeget a minisztérium fenntartási költségekre fordítja, és így magának az intézménynek a számára ez semmilyen előnyt nem jelent, sem beruházásokra, sem állagmegóvásra, sem karbantartásra így nem marad többletlehetőségük. Ezt egyébként a kulturális bizottsági ülésen nemrég elmondtam, hiszen egy beadványom ezt kívánta orvosolni, amelyet Dúró
