Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 10. hétfő (172. szám) - Az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, valamint egyes büntetőjogi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vi... - ELNÖK:
777 is van. Ha szóról szóra megnézik, akkor tartalmában megfelel a magyar törvény annak, amit az Unió elvár. Az egy másik kérdés, hogy a bírói gyakor lat Magyarországon, és itt kormányokon átívelő bírói és alkotmánybírói gyakorlatról beszélünk, kialakított egy értelmezést ehhez a tényálláshoz. Kialakított egy értelmezést, ami az Uniónak nem tetszik. Mit lehet tenni ebben az esetben? Nyilvánvalóan fel le het szólítani a magyar kormányt, hogy változtassa meg a tényállást. Ezt a kormány saját jogán megteheti, de ne arra hivatkozással tegyék meg, hogy harmonizálni kell ezeket a jogszabályokat, mert ezek a jogszabályok jelenleg is harmonizáltak. Tehát a vita n em arról szól, hogy mit és hogyan változtatnak meg, hanem arról, hogy lehete joggyakorlatot, bírói gyakorlatot, alkotmánybírósági gyakorlatot harmonizálni, vagy elvárhatjae az Unió, hogy ezeket harmonizálja Magyarország. És itt kezdődik az a pont, hogy n em tudtak olyan jogszabályi hivatkozást mondani, ami ezt elvárná, mert nincs olyan kötelezettségünk az Unió felé, hogy a jogszabályok szó szerinti szövegén mint elváráson túl bírói gyakorlatot harmonizáljunk; mert erről beszélünk. Sőt, én felvetettem akkor a bizottsági ülésen, hogy ez tulajdonképpen az egyik hatalmi ág döntésébe és értelmezési szabadságába is ütközik. Hiszen a Magyar Országgyűlés annyit tud megtenni, és az Unió annyit tud megtenni, hogy szó szerint ezeket a jogszabályokat számon kéri Magyar országon. Na most, ebben a helyzetben önök egy olyan precedenst fognak teremteni, és egyébként Répássy Róbert még az általános vitában, és talán a bizottságban is elhangzott ez a részéről, annak örvendett, azért volt boldog, hogy akkor most az Unió segítsé gével majd lenyomhatunk egy több mint 20 éve az Alkotmánybíróságon is kikristályosodott gyakorlatot. Úgy gondolom, hogy ennek nem örülni kellene, inkább szomorúnak kellene lennünk, mert a magyar kormány gyakorlatilag egy bírósági gyakorlat leigázásához az Uniót hívta segítségül; mert erről van szó. Ha a jövőben más bírói gyakorlat önöknek vagy az Uniónak nem felel meg, és itt főleg az Unió az, ami egy kritikusabb pont, akkor ugyanúgy be fognak avatkozni. Erre indokot persze lehet találni, de azt sem láthatj uk kristálytisztán, hogy mi volt az az elvárás, ami az Unióból érkezett. Hiszen, és ezt elmondtam a bizottsági ülésen is, és ez újdonság volt egyébként itt az általános vitához képest, kértem, hogy a piloteljárás anyagát vagy legalábbis azt a levelet, amit a Bizottság elküldött a magyar kormánynak, bocsássák rendelkezésre, hogy mi az alapja annak, hogy ezt elvárják. Na most, ennek tartalmát leírták, megküldték számomra, viszont az eredeti anyagot nem, arra hivatkozással, hogy ez nem nyilvános. Akkor viszont jogalkotóként hogy várják azt, hogy ehhez a szavazatunkat adjuk, amikor nem látjuk azt, hogy valójában mi az, ami Brüsszelből elvárásként érkezett? Hogy önök azt betartják, nem tartják be, tágan értelmezik, szűken értelmezik? Higgyék el, hogy ez azért fon tos, mert olyan esetekben, amikor az ellenőrizhető volt, amikor egy irányelvet kellett átültetni, nem is kevésszer kerül erre sor, akkor arra hivatkozással hozták be a jogszabályokat, hogy ez uniós elvárás, benne van az irányelvben. De amikor megnéztük eze ket az irányelveket, akkor azokban általában egy tólig tartományban fogalmazzák meg az elvárást, és azt nyilván lehet szigorúan, kevésbé szigorúan beültetni, átültetni a magyar jogba. És önök, a kormány sok esetben, vagy azt kell mondjam, a legtöbb esetbe n nem a magyar nemzet számára a legjobb megoldást választották, vagy a hivatkozások hamisak voltak, tehát nem pont azt és nem pont úgy várta el az Európai Unió, ahogy önök az Országgyűlésbe behozták. Úgyhogy ezért szkeptikusak vagyunk, és egyébként a NAIH elnökéhez is fordultam, hogy ilyen ügyekben valóban kvázi titkosíthatóake vagy titkosakként kezelhetőeke ezek az anyagok. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Völner Pál államtitkár urat, hogy kíváne most felszólalni, vagy a napirend tárgyalása során a későbbiekben. (Jelzésre:) Igen, államtitkár úr jelzi, hogy a későbbiekben kíván felszólalni.
