Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 12. hétfő (165. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
8 Fejlődésünk összképe már kezd jól mutatni, de még mindig nem tartunk ott, ahol szeretnénk. Azt akarjuk, hogy egyetlen családnak se jelentsen gondot a megélhetéshez szükséges költségek előteremtése. Azért dolgozunk, hogy minden évben könnyebb legyen, azért dolgozunk, hogy évről évre mindenki léphessen egyet előre. Tisztelt Elnök Úr! Az összevetés mérlegét megvonva tehát azt mondhatom, hogy előrébb tartunk, mint négy éve. Köszönet illet m inden magyar embert az elvégzett munkáért. Sokat dolgoztunk, és ennek eredményeképpen jó úton, jó pályán haladunk. Végre megint van jövőnk, van miben reménykedni. Azt mondhatjuk, minden magyar ember munkájának van értelme, és azzal saját életének javításán túl az egész közösség helyzetét is javítja. A magyar emberek közös életének alkatrészei jól vannak összeillesztve, ismét egy közösség, egy nemzet vagyunk. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A nyáron örülhettünk olimpikonjaink sikereinek is. Megemeljük a kal apunkat minden magyar versenyző előtt, a bajnokok előtt pedig fel is dobáljuk. Büszkék vagyunk rájuk, köszönjük, hogy ismét megmutatták nekünk, milyen nagyszerű érzés is magyarnak lenni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van azonban itt egy bökkenő. Bár azt mond tam az előbb, hogy közös erőfeszítéseinknek köszönhetően végre ismét van jövőnk, és Magyarország jó úton jár, mi több, jó irányba tart, a helyzet, a hazánk és a magyar emberek helyzete nem ennyire egyszerű. Ne dugjuk homokba a fejünket! Magyarország nem ön álló glóbusz, nem egy különálló golyóbis, ami csak saját tengelye körül forog. (13.30) Ott vagyunk Európa kellős közepén. Annak az Európának a közepén, amely vészjósló időket él át. Annak az Európának a közepén, amely ha nem lesz képes határozott és jó vál aszokat adni az előtte álló fenyegetésekre, akkor végzetesen tovább gyengül, és akkor mi, magyarok is hiába büszkélkedhetnénk a magunk eredményeivel. Mélyen tisztelt Elnök Úr! A nyár tovább növelte Európa gondjait. A brexit most már nem egy lehetőség, hane m egy kőkemény realitás. Nem lehet visszacsinálni. A brexit utáni NagyBritannia, köszöni szépen, jól érzi magát. Nem NagyBritanniáért kell tehát aggódnunk. Az Egyesült Királyság a világ hatodik legnagyobb gazdasága, biztos lábakon áll, és tudja, mit akar . Nekünk nem London okozza a fejtörést, hanem Brüsszel. A brexit a mi számunkra és a mi értelmezésünkben az európai politika kudarca, Brüsszel csődje. Ráadásul önvizsgálat helyett a sértődöttet játsszuk. Az igazság az, hogy vezetőinknek minden eszközük ado tt volt ahhoz, hogy egyben tartsák az Európai Közösséget, mégsem voltak rá képesek. Népszerű, de olcsó dolog lenne most elverni a port Juncker elnök úron, különösen azok után, hogy Magyarország a kinevezését sem támogatta. Mégis azt javaslom, hogy ne tegyü k ezt. Most nem belső leszámolásra, hanem értelmes vitákra, azok értelmes lezárására és egységre van szükségünk Európában. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De nemcsak a britek elégedetlenek Brüsszellel. Ha körülnéznek, láthatják, hogy egész Európa vitatkozik, á gál és forrong. A modern kori népvándorlás eredményeként NyugatEurópában az élet részévé vált a terror és az erőszak. Amióta nem találkoztunk, a terror beköltözött Európába. Nizza és egy sor németországi kisváros áll itt előttünk mementóként. Megint csak azt mondom, ne dugjuk homokba a fejünket. Ami Belgiumban, Franciaországban, sőt Németországban megtörténhetett, az bárhol megtörténhet az Európai Unióban. Nem véletlenül recseg Európa hagyományos politikai ácsolata. A bajt azok a pártok és kormányok okoztá k, amelyek naivitással válaszoltak a bevándorlás által támasztott kihívásokra. Tisztelt Ház! A naivitás veszélyes dolog, és kétszeresen veszélyes a politikában. Itt hiba. És erre a jóindulat sem mentség, mert tudjuk, legalábbis mi, magyarok tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A naiv politika bódulatot okoz, elveszi a cselekvőképességünket, és végül bajt hoz a fejünkre. Ma ez a naivitás Brüsszelben általános. Azt gondolják, hogy korábban is voltak bajok, azok is elmúltak valahogy . Brüsszelt ködként üli meg a hiú remény, hogy a dolgok maguktól visszazökkennek korábbi, jómódú és biztonságos állapotukba. Azt gondolják, hogy - most már itt az
