Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
578 magatartási változását és pozitív irányba befolyásolja azt, akkor egy teljesen más büntetésvégrehajtási gyakorlatra lenne szükség. A más büntetésvégrehajtási gyakorlatnak ameddig nem áll rendelkezésre az infrastrukturális háttere, addig a további túlterhelést, a további emberi jogokat nyilvánvalóan sértő ellátási, eljárási magatartást teljesen indokolatlan fenntartani, és sokkal inkább indokolt lenne az, hogy valamilyen gyakorlati ellátással történjenek gyakorlati lépések abba az irányba, hogy a feladat ellátása szakszerűbb legyen. Korábban volt arra a büntetésvégrehajtásban gyakorlat, hogy valamilyen részleges amnesztiát biztosítottak, nyilvánvalóan nem bűncselekményekkel kapcsola tban, hanem csak enyhe szabálysértésekkel kapcsolatban. Most jelen pillanatban ilyen 1020 napos elzárások vonatkozásában ez nagyonnagyon sokakat érintene, tehát 10001100 főt érintene. Gyakorlatilag, ha az ilyen jellegű módosításokon vagy ilyen jellegű g yakorlati lépéseken elgondolkodna a kormány, az gyakorlatilag akár most egy büntetésvégrehajtási intézet építését is kiválthatná, hiszen 10001100 fővel tudnánk mindenképpen érdemi eredményeket elérni. Arra kérjük a kormányt, hogy a büntető törvénykönyv ú jragondolásával, a végrehajtások gyakorlatiasságával, a büntetésvégrehajtásban dolgozók véleményének a fokozottabb figyelembevételével olyan gyakorlatias megoldásokat is keressenek, amelyek nem pusztán anyagi hasznot hoznak a kormánynak és kevesebbe kerül a későbbi pereknek a rendszere, hanem részben valóban javítja a büntetésvégrehajtásban érintetteknek az ellátási körülményeit, ugyanakkor nem terheli túl az adófizetőket és a közvagyont annak a vonatkozásában, amit a racionalitás egyébként megkívánna. En nek megfelelően most a tartózkodás felé hajlik a frakciónk, nyilvánvalóan a további egyeztetések és a részletes vita során majd még kialakítjuk a véleményünket. Köszönöm a szót, elnök úr. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valak i élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, kíváne most reflektálni. (Dr. Völner Pál jel zésére:) Völner Pál államtitkár úr, parancsoljon! DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni a jelen lévő képviselőknek, hogy szakszerűen és szakmailag nyilvánultak meg az előterjesztés kapcsán, noha nézetazonosság nyilvánvalóan nem volt teljesen összehozható. De néhány olyan felvetés elhangzott, amelyre szeretnék választ adni. Először is, hogy a börtönzsúfoltságnak a kialakulása gyakorlatilag egyrészt az európai szemléletm ód változásából is fakad és az emberi jogok bírósága gyakorlatának a fejlődéséből ered. Mint a bevezetőben is említettem, több európai országban is komoly intézkedéssorozatot váltottak ki ezek az ítéletek, ugyanis a strasbourgi bíróság nem egyedileg vizsgá lja ezeket az ügyeket, hanem gyakorlatilag mintegy nyomást gyakorolva az államokra, önmagában a börtönzsúfoltságnak, tehát mondjuk, a négyzetméterhiánynak a megléte esetén gyakorlatilag tételesen állapítja meg a fizetendő kártérítések összegét. Ugyanakkor ez a szabályozás, ami önök előtt van, gyakorlatilag figyelembe vette a strasbourgi gyakorlatot, figyelembe vette például az olasz megoldást, amit Strasbourg elfogadott, ugyanakkor azokat a magyar viszonyokat is, amelyeket szintén Olaszország esetében is a kceptált a strasbourgi bíróság, amikor elfogadta az ottani kártérítési összeg megállapítását. Ami a jogalkotási eszközöket illeti, tehát a bevezetőben is elhangzott és önök által is ismert, hogy a férőhelyek számának a növelé se is folyamatban van, de nyilvánvaló, hogy ehhez idő kell. A feltorlódott ügyek kezelésére átmeneti szabályként mindenképpen például ennek a kártérítési vagy kártalanítási összeghatárnak a megállapítása szükségessé vált, valamint annak a bírói útnak a
