Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportjának részéről:
570 fogják ítélni, és nyilvánvalóan ebben az esetben nemcsak az elkövetők, illetve a büntetésüket töltő fogvatartottak járnak jól, hanem természetesen a jogi képviselők, ügyvédek, egyéb közreműködők is, tehát erre ráépült egy iparág - ezzel nyilvánvalóan kezdeni kell valamit. Értem én, hogy a magyar kormányban ez egy dilemmát vetett fel, hiszen mit lehet tenni, ha nem lépünk ki az egyezményből, akkor az Emberi Jogok Bírósága kötelez minket, ezt tudjuk, államtitkár úr, ezt nyilvánvalóan mi sem szeretnénk megkerülni, hogy nagyon nehéz, még hogyha a nagy kamarához fordul is a magyar állam, illetve a magyar kormány, ez sokszor megtörténik, próbálunk jogorvoslattal élni. Hozzáteszem, hogy ezek nyilvánvalóan olyan körülmények, am elyekben adott esetben a politikai nyomásgyakorlás sem indokolatlan, lehet, hogy ezt önök meg is teszik, nyilván nekem erre akkora rálátásom nincs, de mindenképpen egy olyan helyzetet eredményez, ami a társadalmi igazságérzet és a strasbourgi döntések közö tt egy erőteljes éket bever. Az is biztos, hogy ha túlzsúfoltak a börtönök, akkor legfőképpen börtönépítéssel lehet megoldani ezt a feladatot. Tudom, hogy részben ebben is történtek előrelépések, tehát nem mondom azt, hogy nem építenek új börtönöket - lehe t, hogy nem eleget , viszont úgy érzem, hogy ez a jogi megoldás, amit itt behoznak, és az indokolásban is leírják egyenesen, hogy a jogalkotás eszközeivel is támogatják a túlzsúfoltság csökkentését, úgy gondolom, ez néhány ponton egy veszélyes irányt jelö lhet ki, hiszen a jogalkotás eszközével alapvetően úgy lehet csökkenteni a zsúfoltságot, hogyha vagy kiengedünk akármilyen jogcímen fogvatartottakat, vagy megpróbáljuk a rendszeren belül áthelyezni őket, nyilván - ki fogok rá térni - a panasznak a lehetősé ge erre is módot ad. Egyébként hozzáteszem, hogy meglepődnék, hogyha ma nem történne az meg, hogy a különböző börtönök zsúfoltságát megpróbálják megfelelő módon szimbiózisba hozni, tehát szerintem az jelenleg is úgy van, hogy ha van egy zsúfoltabb börtön é s egy kevésbé telített, akkor az átjárás nyilvánvalóan megteremthető, tehát önmagában ez a lehetőség benne rejlik a rendszerben. Viszont nem gondolom, hogy az, hogy önök bevezetik az - ahogy írják - jogsérelemmel arányban álló hatékony kompenzációt, az a f eladatot és a problémát megoldaná. Ahogy említettem, első körben a bvparancsnokhoz be lehet majd nyújtani egy panaszt - ez még rendben is van így , aki megpróbál tenni valamit. Hát, túl sokat nem tud, mert gondolom, ahol zsúfoltság van, ott zsúfoltság van, tehát ott nemcsak az egyik cellában vannak nagyon sokan, a többiben is a telítettség, gondolom, nem túl alacsony, de a lényeg az, hogy azzal, hogy megteremtenek egy panaszt, azzal tulajdonképpen nincs is gond, ugyanúgy, ahogy a pártfogói felügyelői te vékenység körének a kibővítése is egy jó irány. Ezeket az eszközöket alkalmazni kell, főleg annak tükrében, hogy egyébként amikor mi szigort kértünk, akkor elmondtuk azt is - és ez sajnos az új bvtörvénynek a szövegében nem kellőképpen jelent meg, de elmo ndtuk azt is , hogy mi azon vagyunk, hogy amennyire lehet, tegyünk különbséget azon fogvatartottak között, akik be akarnak illeszkedni, vissza akarnak illeszkedni a társadalomba, és azok között, akik nem, és ez a különbségtétel általában megtehető. Tehát segítsen az állam ott, ahol lehet, próbálja meg a visszailleszkedést minden eszközzel elősegíteni ott, ahol lehet, mert tudjuk, hogy ha valaki egyszer megbotlik, bekerül oda, akkor adott esetben ő újragondolhatja az életét, és visszailleszkedhet a társadal omba, de sajnos fel kell készülni arra, hogy vannak nagyon sokan, akik ezt nem így gondolják, és a börtön egyfajta továbbképzés a számunkra, ahol, úgy gondolják, hogy kihúzhatnak néhány évet, és kiváló ismereteket is elsajátíthatnak, és semmiféle meggyőződ ésük nincs abba az irányba, hogy ők visszailleszkedjenek a társadalomba - az ilyen elkövetők esetében nyilván a büntetés funkciót kell erősíteni. De ettől függetlenül fontos, hogy a pártfogó felügyelői rendszer nagyobb hangsúlyt kapjon, és minden, egyébkén t okkal nyújtott reintegrációs lehetőséget is meg kell adni, hangsúlyozom, azoknak, akik ezt megérdemlik. Hogy azért még egy pozitívumot, egy apróságot elmondjak - mert mondtam, hogy ezekre is ki fogok térni , az is jó, hogy az elítélt feltételes szabadsá gra bocsáthatóságát, hogyha az összbüntetésben foglalt valamely alapítélet ezt kizárná, akkor kizárják, tehát ez egy a jogalkalmazást, a joggyakorlatot egyértelművé tevő passzus a 20. §ban.
