Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - A Habsburg Ottó Alapítványról, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljá... - DR. VEJKEY IMRE
549 Most soron következik a Habsburg Ottó Alapítványról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. (16.50) A Lázár J ános, Semjén Zsolt, Vejkey Imre és Rubovszky György képviselők által benyújtott előterjesztések T/12176. és T/12177. számokon a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők. Elsőként megadom a szót Vejkey Imre úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. DR. VEJKEY IMRE ( KDNP ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Habsburg Károly főherceg - a Habsburgcsalád szándékát kifejezve - felajánlotta Magyarország Kormánya számára az utolsó osztrákmagy ar trónörökös, Habsburg Ottó hagyatékát. Magyarország Kormánya örömmel és megtiszteltetéssel fogadta a felajánlást, és fontosnak tartja, hogy a hagyaték méltó helyen és méltó módon kerüljön elhelyezésre. Habsburg Ottó hagyatékának Budapesten történő elhely ezése korszakos jelentőséggel bír, egy egész évszázadot ölel át, méltó emléket állítva az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly számára is, ugyanakkor kifejezi a Habsburg család kötődését is Magyarországhoz. E tiszteletadás céljából, továbbá méltatva Hab sburg Ottó életművét, különösen Magyarországért és a magyarság ügyéért kifejtett kiemelkedő teljesítménye alapján kerültek előkészítésre a tárgyi törvényjavaslatok. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudniuk kell, hogy Habsburg Ottó élete gyermekkora óta egybefonó dott a magyar szabadság és függetlenség, valamint a keresztény Európa sorsával. Habsburg Ottó 1912. november 20án született Reichenauban, az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly, valamint Zita Bourbonpármai hercegnő elsőszülött fiaként. Egy nappal 4. születésnapja után már a Szent Korona várományosává lépett elő, majd az 1918as nagy politikai átrendeződésben az ifjú trónörökös teljesen új helyzetben találta magát: véget ért a Monarchia és ezáltal az a tisztség is, amelyet hivatott lett volna betölteni . Életműve azért is tanulságos a ma élő generációk számára, mert példaértékűen rámutat arra, hogy bármi történhet is az emberrel, kerülhet teljesen más környezetbe, akkor is hű kell hogy maradjon hazájához és hitéhez. Az első világháború után elszegényedet t, hiszen családja vagyonát elvették az úgynevezett Habsburgtörvények által. Hétévesen menekülni kényszerült Ausztriából, így 1919től Svájcban, 1921 őszétől Madeirán, 1922től Spanyolországban élt. A harmincas éveket Belgiumban, a negyvenes évek első fel ét az Egyesült Államokban töltötte, a második világháború után pedig a bajorországi Pöckingben telepedett le. Ausztriába 1966ban, Magyarországra pedig csak 1989ben látogathatott vissza először. Fáradhatatlanul próbálkozott jóvátenni a Ferenc József csász ár által 1914. július 28án elkövetett fatális hibát, amely ahhoz vezetett, hogy Európa politikai térképét, s benne Magyarország határait nagyhatalmi szinten átrajzolták. A magyarországi rendszerváltoztatás idején is számos kérdésben igyekezett támogatni a nemzetközi politikai életben a magyarságot, mindvégig kiállva az elcsatolt területek magyarságáért, autonómiatörekvéseinkért, szabad nyelv- és vallásgyakorlásunkért. Az európai egység gondolatának rendíthetetlen híveként 1936tól a Páneurópai Unió tagja, 1957től alelnöke, 1973tól pedig már elnöke lett. 1979 és ’99 között a CSUfrakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, ahol azt tapasztalta, hogy míg az Európai Unió egyre inkább megerősödik, addig az alapját képező keresztény gyökereket pedi g egyre inkább megkérdőjelezik. Úgy gondolta, hogy a kontinensünk és ezáltal az úgynevezett nyugati világ jövője nagyban azon áll vagy bukik, hogy sikerüle Európának kilépnie a krisztofóbiából. Mély fájdalommal élte át, hogy az a kísérlet kudarcot vallott , mely az EU alkotmányának a preambulumában az európai azonosság fontos elemeként kívánta elismerni a keresztény gyökereket.
