Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada között az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás (Comprehensive Economic and Trade Agreement - CETA) aláírásával kapcsolatos álláspontról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
493 szélesebben együttműködjü nk, de lemondunk az európaiságunkról is, amennyiben az ilyen jellegű szabadkereskedelmi egyezményeket behozzuk. Németh Zsolt képviselőtársamnak, elnök úrnak, én azt hiszem, politikai ellenfelei is elismerik szakértelmét és ismereteit ezen a területen, enne k ellenére semmilyen szinten nem tudom osztani azokat a véleményeket, amikor sommásan kijelenti azt, hogy a szabadkereskedelem jó. Szerintem a szabadkereskedelem rossz. Ez teszi tönkre a világot. Ez teszi lehetővé azt, hogy azt a fajta kultúrát, amit az eu rópai kultúra bölcsője, Róma megteremtett, amikor mindenünnen elhozza az erőforrásokat azért, hogy valakik jól éljenek, egy szűk mag, azokat erősítik. Ez Európának a legeredményesebb exportterméke, ez az európai kigyarmatosító kultúra. Száz évek teltek el a világban gyarmatosítással, s a mai napig meghatározza a világnak a sorsát az, hogy mely országok milyen kontinensekről és országokból vontak el erőforrásokat. Az ilyen jellegű szabadkereskedelmi egyezmény ugyanez a gyarmatosítás, ugyanez az erőforráselv onás civilizált, diplomatikus eszközökkel, ami a XXI. században kell, de a célja nem más, mint az erőforráselvonás. Az, hogyha Magyarországon javakat termelünk, kimegyünk és szántunkvetünk, felnevelünk egy bárányt vagy egy borjút, az azon megtermelt java kból származó jövedelmet elküldjük Kanadába, mert megvesszük valamilyen terméküket, és az a haszon, ami egyébként a közösséget kellene hogy gyarapítsa, az ott fog jelentkezni. Az én véleményem hatá rozottan az, hogy a szabadkereskedelem rossz, a szabadkereskedelem teszi ki a világ gondjainak a jelentős részét, és azokhoz az igazságtalanságokhoz és egyenlőtlenségekhez, amelyek a kontinensek között vannak, az országok között vannak, azokhoz nagyon nagy mértékben hozzájárult a szabadkereskedelem létrehozása. Szintén Németh Zsolt képviselőtársam mondta azt szó szerint, hogy nem vállalható az a kockázat, hogy ne támogassuk jelen pillanatban. Az én véleményem az, hogy nem vállalható az a kockázat, aminek mo st kitennénk az országot és az Európai Uniót. Mint abban egyetértünk, nemcsak a világban vannak nagyon nagy gondok, de az Unióban is, és az ilyen jellegű nyitottság azt a nemzetállamban való gondolkozást, azt az európaiságban való gondolkozást szünteti meg , ami most, jelen pillanatban még talán védhető lenne, megjavítható lenne. A szabadkereskedelem eltünteti a határokat, megszünteti annak a lehetőségét, hogy védjük az erőforrásainkat, és olyan versenyhelyzetet teremt, amikor egy teljesen más kontinens más természeti erőforrásainak a birtokában, egy lényegesen nagyobb gazdagsággal, teljesen más termelési struktúrában, teljesen más jogszabályi környezettel, más korlátozások között valamilyen szinten versenyeznie kell a magyar gazdaságnak és a magyar termékekn ek. Ez hogy lehet jó? Az Európai Uniónak rengeteg hibája van, és azt hiszem, hogy hosszan tudnánk sorolni itt a mai nap folyamán, hogyha ez lenne a cél, de legalább az irányelvek szintjén megpróbált, ha nem is tudta megteremteni, de legalább megpróbált egy séges szabályozást teremteni a környezetvédelemben, a termelésben, a támogatáspolitikában, és ez lehetőséget teremt arra, hogy ha nem is történelmi múltunkból, hagyományainkból, mégsem egyenlő feltételekkel, de mégis valamilyen szinten törekedve arra próbá ljunk meg az Európai Unión belül kereskedni, és próbáljuk meg kihasználni azokat a jogokat, amelyek esetleg nemzeti szinten nem állnak rendelkezésre. Ebből adódóan - szintén Németh Zsolt elnök úrnak, képviselőtársamnak mondom - az, amit mond, hogy nem fehé r és fekete, az számomra teljesen egyértelmű, és teljesen fekete, és nincs min gondolkozni. Mindenki azt várja tőlem, hogy ilyenkor kezdjek el hosszan beszélni a GMOkról, meg kezdjem el szakmailag azt, hogy mi lesz a sertéstermelőkkel, hiszen ott 60 száza lékából állítják elő ugyanazt a sertéshúst kilónként, mint Magyarországon. Nem akarok ilyen szakmai kérdésekbe menni, mert az, hogy beáldozzuk Magyarország élelmiszerbiztonságát, beáldozzuk azt a kockázatot, amit mondjuk, a GMOs gabona megteremtése vagy bármilyen terménynek a megteremtése jelenthet az országban, az az élelmiszerbiztonsági kockázat csekély ahhoz képest, amit egyébként az ország összes lakosa elszenved attól, hogy beengedjük egy másik kontinens más erőforrásainak a teljes kereskedelmét az országba. Ezért van az, hogy nagyonnagyon nehéz bármilyen szinten azonosulni
