Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - A Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló Megállapodás (SzMGSz) és Mellékletei 2015. és 2016. évi módosításaival egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - MANNINGER JENŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
479 Ha a jogszabályi hátteret nézzük, akkor a zt kell mondani, hogy ehhez mindig megadtuk a támogatást, ezután is meg fogjuk adni a támogatást, hiszen a vasútbiztonság a Jobbik számára elsőrendű prioritás, és így teszünk majd egyébként a nemsokára tárgyalandó egyes belügyi tárgyú törvényeket érintő mó dosítás kapcsán is, amelyek a vasutakkal kapcsolatos szabálysértési törvényeket is egyértelműsítik, illetve szigorítják. Ehhez is megadjuk a támogató voksunkat. Viszont beszélni kell arról, hogy ha mindazt, amit az ilyen nemzetközi megállapodásokban lefekt etnek, komolyan gondolja a kormányzat, akkor el kell gondolkodni azon, hogy az az infrastruktúra és az az eszközállomány, ami most rendelkezésre áll, meddig tudja ezt kiszolgálni, meddig tudja megnyugtató módon lebonyolítani a vasúti árufuvarozást. Államti tkár úrral már jó néhány alkalommal, mondjuk úgy, hogy volt egyfajta diskurzus erről, én magam is sokszor elmondtam, hogy mintegy 3 ezer milliárd forintnyi az a forrásigény, amit csupán a fővonalak megkövetelnének maguknak itt Magyarországon a rekonstrukci ó tekintetében, s akkor még egy szó nem volt a mellékvonalak állapotáról, arról, hogy tulajdonképpen az isten pénze sem lenne elég arra, hogy ezeket olyan állapotba hozzák, hogy ott mérhető vasúti árufuvarozási növekedést lehessen prognosztizálni a közeljö vőben. Éppen ezért szólni kell arról, hogy a meglévő és sok esetben soknak tűnő ilyenolyan európai uniós forrásokat, fejlesztési pénzeket, amelyek nagyjából ezermilliárd forintos összegben állnak majd rendelkezésre 2020ig, milyen mértékben és hogyan költ i el a kormányzat, mennyire transzparens módon és mennyire a gazdasági racionalitást követve használják fel ezeket a forrásokat. Ugyanis ha nem dúskálhatunk ezekben az uniós vagy hazai forrásokban, akkor ki kell jelenteni, hogy a kormánynak a jó gazda gond osságával kellene eljárnia minden egyes ilyen esetben. Tehát természetesen támogatni tudjuk minden esetben az infrastruktúrafejlesztést, de csak akkor, ha az nem jár közpénzpazarlással, ha az nem a politikai hűbéresek zsebét tömködi és dagasztja egyre tová bb újabb és újabb milliárdokkal. Tényleg végtelen hosszúságban lehetne sorolni azokat az anomáliákat, azokat a botrányokat, amelyekkel nap mint nap szembesülhetünk ellenzéki oldalon. Nevezetesen, mondjuk, a nemzet gázszerelőjéből a nemzet vasútépítőjévé és a nemzet polihisztorává váló Mészáros Lőrinc ügyeire gondolok, akinek 30 fős kisvállalkozása, az RKord újabb és újabb tendereken győztes, és ezek a tenderek furcsa mód valahogy mindig átírásra kerülnek, és kormányzati oldalról mindig megvan a partner ahh oz, hogy újabb és újabb milliárdokkal toldják meg ezeket az infrastrukturális fejlesztéseket, no nem azért, hogy újabb és újabb vonalakat újítsanak föl, hanem azért, mert talán a mohó kisgömböcnek az eredeti profitráta valahogyan nem volt elég, és ezt kell tovább növelni. Ezt láttuk egyébként a délbalatoni fejlesztés kapcsán. Kiváló képviselőtársam, Kepli Lajos fel is szólalt ennek ügyében, apropóján, amikor elmondta, hogy a balatoni fejlesztésekre szánt összeg egyharmadát ilyenformán el is tüntették, le i s nyelték úgy, hogy több mint 25 milliárd forinttal toldották meg azt a számlát, amit majd Mészáros Lőrinc állíthat ki a kormányzat felé. No, erre mondjuk azt, hogy a Jobbik ebből nem kér, és minden egyes alkalmat megragadunk, hogy felhívjuk a közvélemény és a politikum figyelmét arra, hogy ilyen módon infrastruktúrát fejleszteni európai kultúrországban mégsem illő dolog. De említhetném a legújabb GYSEVes botrányt is, ahol 9,5 milliárd forintért hirdették meg a fejlesztési pályázatot, aztán ebből lett hirt elenjében 13,3 milliárd, de ez sem volt elég, és kiderült, hogy kell az aprópénz is Mészároséknak, mert bizony lehajoltak azért a plusz 426 millióért is, amivel többe kerül majd ez az egész projekt. Aztán említhetném a SzombathelyZalaszentiván vonal körül i anomáliákat is, ahol 40 százalékkal drágábban valósítják meg azokat a fejlesztéseket, amelyeket maguk elé tűztek. Javasolni lehetne, hogy a nagy infrastrukturális projektek kapcsán alkalmazzák Simicska Lajost egyfajta költségelemzőnek, mert, mint ahogy a z M4es autópálya ügyében is kiderült, mégiscsak lehet olcsóbban építeni. Ha tisztelt kormánypárti képviselőtársaim a saját zsebükbe nyúlnának, és abból építenék ezeket a vonalakat vagy autópályákat tisztán piaci alapon, akkor tegyék, legyen az önök hobbij a, de sajnos mindez nem így történik.
