Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
449 Az viszont, hogy önnek van olyan párttársa, tisztelt államtitkár úr, akit Dublinba katapultáltak nagykövetnek, hogy eltűnjön szem e lől - Pálffy Istvánról van szó , és aki a józanság teljes hiányával, megszoktuk már ugyan tőle, képes azt nyilatkozni, hogy az egészségügy teljesen rendben van, akkor én erre nem tudok mit mondani. Ön általában, mint tegnap a marcali kórház ügyében, ahol már nincs orvos, és elfekvőt csinálnak belőle, elmúltnyolcévezéssel válaszol, másik képviselőtársam hálapénzzel kapcsolatos hozzászólására pedig nívótlan személyeskedéssel. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha nemzeti ügy, akkor ennél több komolyságot szeretnék ön től kívánni, ha erre egyáltalán alkalmas. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforr ások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha ön a „nemzeti ügy” szót olyan sokszor mondta: 2004. december 5én nemcsak a kettős állampolgárságról szavaztunk, hanem volt egy másik kérdés is, a z egészségügy mint nemzeti ügy, az egészségügy mint nem üzlet, hanem nemzeti ügy. Az volt a kérdés: egyetérte ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisíts e meg az ezzel ellentétes törvényt? Magyarul, megállítsuke a kórházprivatizációt, megállítsuke azt a folyamatot, amely a szocialistaliberális kormányzás alatt történt, amikor nem nemzeti ügyként kezelték az egészségügyet, hanem üzleti ügyként, pénzügyi ügyként. S emlékszünk az önök plakátjára, amelyen Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársuk volt a családjával, s azt mondta, hogy „2x nem”, hogy ne állítsák meg az egészségügy privatizációját, ne őrizzék meg állami, önkormányzati tulajdonban ezeket az intéz ményeket, hanem legyenek privatizáltak, kerüljenek magánkézbe. Akkor valahogy nem sikerült a Szocialista Pártnak nemzeti ügyként kezelni az egészségügyet, hanem üzleti ügyként kezelte. Lehet, hogy nem önszántából, hanem az SZDSZ zsarolása miatt, de ez a vé geredmény szempontjából mindegy. Akkor is üzleti ügyként kezelte az egészségügyet, amikor kórházi napidíjat és vizitdíjat vezetett be. Most ön könnyes szemmel azt mondja, természetesen nem valósan, hogy akik most ingyenes krónikuságyon fekszenek, azok szám ára a szociális ellátásban fizetős ágyak lennének. Ha szocialista kormányzás lenne, mind a mai napig minden kórházi ágy után fizetni kéne, minden orvosi látogatás után fizetni kéne, minden egyes nap, amelyet bármelyik magyar ember, fiatal, idős ott tölt a kórházban, a kórháznak kellene fizetnie a napidíjat! Ez az önök reformjavaslata? Ennyi volt a szocialista egészségügypolitika, hogy mindenki fizessen, aki az egészségügyben van? S mindeközben mit tettek? Kivonták a forrásokat az egészségügyből, csak az Eg észségbiztosítási Alap összegét 200 milliárddal csökkentették, összesen pedig 650 milliárd forintot vontak ki, 1700 milliárd forintról 1500 milliárd alá. És mit tettek önök a kis kórházakban lévő orvosokkal, ágyakkal, ápolókkal? 16 ezer ágyat számoltak föl a saját működésük alatt. (8.30) Hatezer egészségügyi dolgozót küldtek el az ellátórendszerből. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) És még sorolhatnánk, hogy 80 százaléka volt az eszközállománynak olyan, ami cserélésre szorult a kórhá zakban. Elindították a patikaliberalizációt, 600 kispatika szűnt meg, pontosan a legkisebb településeken, az önök egészségügyi kormányzásának eredményeként. Tisztelt Képviselő Úr! Akkor nem sikerült nemzeti ügyként kezelni? Amikor kormányzásuk utolsó éveib en egyetlenegy mentőautót sem szereztek be, akkor is nemzeti ügy volt önöknek az egészségügy? Ebből látszódik, hogy mindezek szép szavak az MSZPtől ellenzékben, de amikor
