Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP):
446 Aki pedig nyugdíjas, azok számára nemcsak hogy megőriztük a nyugdíjak értékét, hanem növeltük is, hiszen kormányzásunk alatt 21 százaléknál is nagyobb mértékben nőtt a nyugdíjak értéke , ami vásárlóértékben is 8,6 százalékos emelkedést jelent, ami több mint egyhavi értéke a nyugdíjnak, így a nyugdíjasoknak is visszaadtuk azt a 13. havi nyugdíjat (Gőgös Zoltán: Ne hazudjál már!) , amit a szocialisták elvettek. Azt pedig hadd tegyem hozzá, hogy az Erzsébetprogram keretében 15 ezer nyugdíjas vett részt elő- és utószezonban pihenésen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nagyon kis önrész befizetése mellett; 20 ezer főnek pedig szintén jelképes összeg befizetése me llett fürdőbelépőt biztosítottunk. Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: 23 millió, ugye? - Sneider Tamás: Akkor marad a közmunkaprogram. - Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti f elszólalásra jelentkezett Földi László, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője: „Kossuth üzenete” címmel. Öné a szó, jegyző úr. FÖLDI LÁSZLÓ ( KDNP ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Cegléden a mögöttünk hagyott hétvégén imm ár 21. alkalommal emlékeztünk meg Kossuth Lajos toborzóbeszédéről, amellyel e kiváló államférfi 1848. szeptember 24én harcba szólította városunk lakóit. Fontos, az egész ország sorsára kiható esemény volt ez. Élő emlékezetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Kossuthkultusz ceglédi hagyománya a Turini Százas Baráti Körnek köszönhetően 2014ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban ma egy másik világban élünk, olyan világban, ahol a hit és a ha zafiság gúny tárgya lett. Ahogyan Kossuth mondta 168 évvel ezelőtt: „Sorsdöntő órák előtt áll nemzetünk.” Majd így folytatta: „A kérdés az, hogy: Veszni hagyjuk kivívott jogainkat, függetlenségünket?” Létezik, hogy ez a kérdés most, 2016ban is? Bárcsak ol yan időket élnénk, amikor megtehetnénk, hogy néhány lazán felskiccelt történelemórai fordulattal felidézzük Kossuth Lajos korát, e nagyszerű államférfi ceglédi toborzóbeszédének lelkesítő részleteit. De nem ilyen időket élünk, mert nagy baj van. Vizsgáznun k kell abból: „Testvérek vagyunk mindannyian, akik hajlandók és képesek áldozatot hozni a haza szent oltárán…”, ahogy Kossuth mondta; vagy drágább a rongy életünk, mint a haza becsülete, miképpen Petőfi Sándor írta. Én hinni akarok abban, hogy: „Oly hatalm as e nép, hogy ha fölkel és összetart, Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az összerogyó ég boltozatait is képes karjával fenntartani.” Ezt is Kossuth mondta egy olyan korban, ami a mi időnkhöz hasonlóan megérdemli a történelmi jelzőt. Tisztelt Ház! Az a tét, hogy elsodore bennünket egy bibliai méretű népvándorlás, vagy Európa és Magyarország megmarad olyannak, amilyennek közösen felépítettük: gyarapodónak és biztonságosnak. Veszélyben van a nemzetünk, a biztonságunk, a kultúránk, a vallásunk, é s veszélyben van a történelmi vakságából nehezen eszmélő Európa is, hiszen a brüsszeli vezetőkből hiányzik a határok védelmének mindenekfelett álló kötelességtudata. Ők azok, akik még mindig nem képesek felfogni, hogy első a biztonság és második a szabadsá g, különben Európának vége. És ha Európának vége, akkor Magyarországnak is vége. Tisztelt Ház! Talán ezek azok az érvek többek között, amelyeket fontolóra kell vennünk akkor, amikor az október 2ai népszavazásról beszélünk. Hiszen a migránsok kényszerbetel epítésének megakadályozása érdekében meghirdetett népszavazáson Magyarország biztonsága, jövője a tét. Kossuth 1848. szeptember 24én ezekkel a szavakkal hívta a magyar zászló alá az őt hallgató ceglédieket: „Odahajtjuk büszke magyar fejünket a császári sa s karma alá? A válasz: Nem!” Én is azt kérem, hogy mindannyian mondjunk nemet a közönyre, az érdektelenségre, a kényelemre, és demokratikus lehetőségünkkel élve, hazafiúi kötelességünknek eleget téve beszéljünk
