Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 13. kedd (198. szám) - Döntések előterjesztések tárgysorozatba vételéről - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3767 hozzájárult a területtel, a fiatalok és a korabeli értelmiség Mosonmagyaróváron, a nemzeti érzelmű része mindenképpen részt vett ebben a munkában, de azt ki kell jelentenünk, hogy ez egyesegyedü l Laci bácsin múlott. Az ő munkáját jól példázza az, hogy egyedül, biciklivel többet elért abban a városban az ilyen nemzeti gondolatokért és tettekért, mint mi; amikor aztán helyettesíteni akartuk ezt a munkát négyen, a modern eszközökkel felszerelve sem bírtuk azt az ütemet. Soha semmit nem önmagáért tett, mindig a közösség, mindig a nemzet volt számára az elsődleges, és ezt példaértékű tevékenységén túl az életvitelével is folyamatosan bizonyította. Megértette azt is, amikor ő már korára való hivatkozáss al igyekezett a szervezet vezetéséről lemondani, és próbálta megtalálni azt, hogy ki vihetné tovább ezt a mozgalmat; megértette azt, hogy én akkor még koromból fakadóan nagyon fiatalnak éreztem magam, és az is voltam, nem vállalhattam. Ugyanúgy megértette, ahogy én fordítva, évekkel később, amikor világossá vált, hogy az a közösség már nem érheti el azt a célt, amit kitűzött maga elé, legfőképpen belső okokra hivatkozva, és egy új formációban, egy XXI. századi párt formájában a Jobbikban kezdtem el munkálko dni; óvott, féltett, de biztatott és megértette a döntésemet. Akkor ő már idős korára való hivatkozással aktívan nem tartott velünk, de mindvégig mögöttünk éreztük a jelenlétét, és bármiben kikérhettük a tanácsát. Volt egy nagy álma, ami azonban nem teljes ülhetett mind ez idáig. Mivel Wass Albertet szerette, és egyébként az agráregyetemen keresztül köze is volt Wass Albertnek Mosonmagyaróvárhoz, itt szeretnénk egy köztéri szobrot állítani Wass Albert emlékére, és ez Laci bácsinak volt az ötlete és nagy álma . (15.10) Nagyon sajnálom, hogy ezt nem érhette meg. Az előkészületek elkezdődtek. A bürokratikus részek nagyján már túl vagyunk, és hamarosan elkezdődhet a megvalósítás. Tudom jól, hogy onnan fentről majd, amikor végül ez a nagy álom teljesül és elkészül, akkor ugyanazzal a mosollyal fog ránk letekinteni, amit oly sokszor tapasztalhattunk, amikor egyegy sikert elértünk közösen. Nagyon örülök, hogy ismerhettem, és mindenki így van ezzel, aki közel kerülhetett hozzá, hiszen egy életre szóló példát kaptunk t őle. Remélem, hogy ezt jó szívvel és igazán erős hittel tovább tudjuk vinni és tovább tudjuk adni. Isten nyugosztaljon, Laci bácsi! Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik képviselőcsoport: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Adventi időszakban illene mindannyiunknak egy kicsit befelé tekinteni, értékelni az elmúlt hónapokat, évet, és azt kell mondjuk, megvonni azt a mérleget, amely alapján bizony büszke senki nem lehet a bizonyítványára, főleg, ami a nehéz helyzetben lévő magyar családok helyzetét, karácsonyát, ünnepi előkészületeit il leti. Magam a legközvetlenebb tapasztalatokat e téren nyilvánvaló módon a fogadóórákon tudom szerezni, és azt kell mondjam, igen széles a skálája azon károsultaknak, bajbajutottaknak, akik fogadóórán keresnek fel. Többször említettem már a kilakoltatás elő tt álló kispesti családot, akivel azért nem áll szóba a Nemzeti Eszközkezelő, mert időközben a hitelező bank elkezdte magát felszámolni, eltűnt, telephelyén nem megtalálható, a család pedig most úgy kell készüljön az ünnepekre, hogy remegve várja azokat a végrehajtókat, akik több irányból zaklatják, vegzálják az érintetteket. Zaklatják egyrészt azért, mert a közüzemi díjakkal is elmaradtak azért, hogy törleszteni tudják a törlesztőrészletüket, és nyilvánvaló módon a bank felé is tartoznak, amely bár nem elé rhető, azért vegzáló és kijáróembereit ki tudja küldeni az érintettekre.
