Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 26. hétfő (169. szám) - Dr. Lukács László György (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Az egészségügy mindennapi korrupciója.” címmel - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
366 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mondhatnám azt is, hogy ön se nézte a cseh 2t, pedig ott nyilatkozták. És azt sem nézte a tények között, hogy az Európai Bizottság elnöke az t mondta évadnyitó politikai beszédében: nincs kötelező betelepítési, nincs kötelező kvóta (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, többek között: Nem ezt mondta!) , önkéntes kvóta van. Önök csak azt akarják meghallani, ami az önök politikai céljait előse gíti. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem igaz! - Zaj. - Az elnök csenget.) Az Oroszországgal való pragmatikus viszony, az egy eléggé érdekes pragmatikus viszony, tehát ami nekik kellemes, azt mi elviseljük, ami nekünk kellemetlen, azt pedig kénytelenek va gyunk elviselni. Ez nem pragmatizmus, ez alávetettség. Ha az 1989es Orbán Viktor találkozna a 2016os Orbán Viktorral, nem tudom, hogy tudnánake egymás szemébe nézni. Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm szépen. (Kunhalmi Ágnes: Bravó! - Taps az MSZP sora iból.) ELNÖK : Kérdezem a tisztelt Házat, elfogadjae államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A Ház 112 igen szavazattal, 37 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta. Dr. Lukács László György (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Az egészségügy mindennapi korrupciója.” címmel Lukács László György, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „ Az egészségügy mindennapi korrupciója” címmel. Lukács György képviselő urat illeti a szó. DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY ( Jobbik ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Méltatlan helyzetben van (Zaj. - Az elnök csenget.) a mai, modernnek nevezett e gészségügy, ugyanis egy hálapénznek nevezett jelenség falja fel a betegek és az egészségügyi dolgozók közötti bizalmi viszonyokat, mérgezi mindennapi működését. A hálapénz annyira a mai ellátórendszer része, hogy vannak olyan újságírók, akik tesztelik, hog y hogy lehet túlélni egy műtétet kórházi tartózkodás nélkül. De vannak fórumok, ahol betegek arra keresik a választ, hogy melyik orvosnak melyik kórházban mennyit illik, illetve éppen kötelezőe adni, mert sajnos ilyen is van: kötelező, sőt elvárt, előre t arifaként is megszabják. Sőt, kialakultak komoly üzletágak is a hálapénzre, amikor egyes orvosok úgy, hogy nem az intézmény dolgozói, csak azért mennek be dolgozni, műtéteket elvégezni, szüleszteni, hogy éppen megkaphassák saját hálapénzüket a beavatkozást követően vagy előre. Álláspontom szerint - és ezt is ki kell mondani - a hálapénznek már semmi köze a segítségért cserébe érzett hálához, sokkal inkább a félelem bére. A jelenlegi jogi szabályozás a hálapénzt legálisnak tartja abban az esetben, ha az inté zményvezető megengedi, és ezt nem előre, hanem a beavatkozás után kéri. Ez a szabályozás persze nemcsak legalizálja egy részét a hálapénznek, hanem kiskapukkal utat nyit az illegális hálapénznek is, amit tarifaként alkalmaznak. Azonban, amikor az állam eng edélyezi a hálapénzt, éppen csak annyit felejt el, hogy a legális hálapénzelfogadóhelyeket nyilvántartsa. Legnagyobb megdöbbenésemre, amikor megkerestem az Állami Egészségügyi Ellátó Központot, írásbeli kérdésemre azt nyilatkozták, nem tartják számon, for duljak egyenesen az intézményekhez. A kapott válasz és az a tény, hogy az állami fenntartónak fogalma sincs, hogy mi történik a kórházakban, jól mutatja: a rendszer jelenleg teljesen átláthatatlan. Ha az államnak semmilyen adata nincs arra, hogy hol adnak, fogadnak el hálapénzt legálisan, akkor azt is feltételezni lehet, hogy arról sincs
