Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 7. szerda (195. szám) - Az ügyészség 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS
3489 küldte a Kehit. Ezt is mindannyian tudjuk, mindannyian emlékszünk rá, és mindannyiszor felemeltük ellene a hangunkat és fe lháborodtunk. Szerintem a nemzetközi szervezet saját magából csinált volna bohócot, ha ezek után sem kezdi meg Magyarország státuszának felülvizsgálatát. A civilek felhívása nyomán indult egyéves vizsgálódás pedig igazolta a panaszokat. A több mint százold alas, angol nyelven olvasható jelentés részletesen beszámol az elmúlt évek hazai fejleményeiről. Úgy tudom, hogy a párizsi csúcstalálkozóra meghívták Pintér Sándor belügyminisztert is, hogy a legmagasabb szinten vitassák meg a magyar helyzetet, a kormány u gyanis egy levélben visszautasította a nyári jelentést és az abban megfogalmazott vádakat. A tegnapi kormányhatározattal azonban egyértelművé vált, hogy a kormány már látszatintézkedéseket sem hajlandó tenni a korrupció ellen, és az arcvesztés helyett inká bb maga kezdeményezte a szervezetből való kilépést. Értelemszerűen Pintér Sándornak nem vásároltak repülőjegyet erre a konferenciára. Azt gondolom, hogy ez szégyen. Szégyen a kormányra nézve, de sajnos szégyen Magyarországra nézve is. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A beszámoló 12. és 13. oldala a Központi Főügyészség tevékenységével foglalkozik; ez a 2.1.2 beszámolási pont. Meg kell mondjam, hogy nem lehetséges egészként beszélni az ügyészi szervezetről. Van egy rész, egy óriási halmaz, az ebbe tart ozó ügyészek tisztességesen végzik a törvényben meghatározott feladataikat; erről Bárándy képviselő úr és mások is szóltak. Azok a több szempontból kedvező számok, amik a beszámolóban olvashatók, az ő munkájukat dicsérik, amiért köszönet illeti őket. Van a zonban egy másik része, egy rendkívül kis halmaza az ügyészi társadalomnak, amelyik egészen más megítélés alá esik. Az ügyészi felső vezetés és a felső vezetés néhány bizalmasa a ma regnáló XXI. századi diktatúrának nem is kiszolgálója, hanem egy nagyon st abil pillére. (12.30) Évek óta tendencia az, hogy az ellenzékiekkel szemben koncepciós perekben büntetőeljárásokat folytatnak az ügyészség indítványára, és se szeri, se száma azóta a felmentő ítéleteknek ezekben az ügyekben. A másik pillére ennek a működés i módszernek az, hogy a maffiamódszerekkel folytatott állami korrupciót viszont az ügyészség elősegíti azzal, hogy nem tesz semmit; azzal, hogy esély sincs arra, hogy kormánypárti prominensekkel szemben, mondjuk, eljárást lehessen indítani. Erre is utalt H arangozó képviselőtársam is és Bárándy képviselő úr is. Szeretnék egy szociológuskollégát idézni, és most idézet következik: „A keresztapa kifejezés minden kétséget kizáróan Orbán Viktorra vonatkozik. Orbán Viktor, mint a maffiaállam legfőbb hatalma, maga alá gyűri, és mindenben meghatározza a különféle jogállású vazallusok ’családias’ rendjét, teljhatalmú és önkényes uralkodója a rendszernek, első körben csak a pártot, majd a ’fülkeforradalom’ révén az államot sajátította ki, és formálja saját képére, sajá t hatalmi és/vagy gazdasági érdekeinek alárendelten.” Hangsúlyozom, ezt egy szociológuskolléga fogalmazta meg. Tisztelt Ház! Harangozó képviselőtársam utalt már rá, a korrupció elleni államok csoportja - a GRECOcsoportról van szó - 2015ben negyedik alkal ommal értékelte Magyarország korrupció elleni teljesítményét az ügyészséget illetően, és arra a következtetésre jutottak, hogy az a törvényi rendelkezés, miszerint a hivatalban lévő legfőbb ügyész kilencéves mandátumának a lejáratán, illetve a 70. életéve betöltésén túl is mindaddig gyakorolja jogait, amíg a parlament kétharmados többséggel meg nem választja az utódját, azt eredményezi, hogy az Országgyűlés képviselőinek egyharmada blokkoló kisebbségként az idők végezetéig hivatalában tarthatja a legfőbb üg yészt. A korrupció elleni szervezet szerint ez a szabály jelentősen növeli a legfőbb ügyész megválasztásának politikai befolyásolhatóságot. És akkor szintén egy másik szociológuskolléga definícióját szeretném ideidézni: „Egy olyan politikai vállalkozás ren dszerének kiépítésénél és bebetonozásánál vagyunk tanúk és/vagy résztvevők, amely nem az országot, nem a nemzetet, nem a többséget szolgálja, és semmilyen más távlatos célja nincs (még a diktatúra bevezetése sem cél), csupán a hatalmon lévők, mindenekelőtt a
