Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 7. szerda (195. szám) - A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2015. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3457 határt megtalálni, hogy hol van az, ahol még a kritika érvényesül, és hol van az, amikor a bíróságok nyomásként érzékelhetnek egyes cselekményeket. Azt is el kell mo ndjam, hogy egy beszámoló tárgyalása során nyilvánvalóan a szakmai szempontok kell hogy előtérbe kerüljenek, ezért örülök neki, amikor ilyen napirendek vannak, és ezeket meg tudjuk tárgyalni. Azt is el kell mondjam önöknek, hogy alapvetően a Kúria munkájáv al elégedettek vagyunk, tehát látjuk a tendenciákat, látjuk az előrelépéseket, születnek jó döntések nagyon szép számban, de sajnálatos módon azért még a kritikának is marad tér, bár ki fogom fejteni, hogy ez nem minden esetben csak a Kúria hibája. Azért i s mondom el részletesebben majd a kritikákat, mert jól ismerem elnök úrnak a hozzáállását, és tudom, hogy nemesen a dicséreteket szereti magának megtartani és nem reagál rá, és a kritikát jobban szereti, mert abból lehet épülni. Ezen nemes hozzáállás miatt is nyilvánvalóan nem fogok minden meghozott jó döntésre vagy minden egyes jó elvi döntésre külön kitérni, mert azt kell mondjam, hogy nem hiszem, hogy a parlament dolga minden ilyen döntés felsorolása, viszont egykét pozitívat is azért meg fogok említeni , ami azt is fogja jelenteni, hogy azokban az esetekben külön is értékeljük a jogi hozzáállását a Kúriának. És hogy miért mondtam azt, hogy ami történik sok esetben, az nem a Kúria sara, ami miatt a bizottsági ülésen tartózkodni voltam kénytelen, és az Ors zággyűlésben is így fogunk dönteni, az gyakorlatilag egy olyan ügy, és ez a devizahitelesek ügye , amelyet igazságtalan lenne a Kúria nyakába varrni. Igazságtalan lenne még akkor is, ha véleményünk szerint számos jelentős szakmai hiba került elkövetésre, és ezek a hibák sok esetben nagyon nehéz helyzetet okoztak, de jól látjuk azt, hogy elsődlegesen a kormány és az Országgyűlés, legfőképpen az Országgyűlés többségének az a hozzáállása, amellyel nem mert politikai szinten, törvényhozói szinten foglalkozni a kérdéssel, vagy nem mert megfelelő módon a bankok elé állni, és a Kúriára tolta a döntést, természetesen egy jelentős nyomásgyakorlással - és itt tetten érhető volt, ha tetszik, ha nem, nyilvánvalóan ezt mindenki vagy legtöbben, az érintettek cáfolni fogj ák; de kívülről is érezhető volt az az óriási nyomás, ami a Kúrián volt, és ebben az esetben, amikor jogon túli ügyben vagy ügyek halmazában kell dönteni, azt is mondhatom, hogy tulajdonképpen nehéz is elvárni, hogy a Kúria oldja meg ezeket a helyzeteket. Tehát attól függetlenül, ha ott is születtek olyan formális döntések, amelyekkel nem tudunk egyetérteni, de elsődlegesen továbbra is ezekben az ügyekben a kormányt és a parlamenti többséget okoljuk. Ráadásul egyébként hozzáteszem, hogy a helyzetet a parlam ent még tovább rontotta. Tehát nemcsak hogy nem segített ennek a megoldásában, hanem akár az érvénytelenségi kérdéseknél, a törvénymódosításnál, amikor azt látta az Országgyűlés, hogy pereket kezdenek nyerni a hatályos jogszabályok alapján a devizaadósok, akkor gyorsan megváltoztatta a jogszabályt. (9.50) Tehát ez oly mértékben arcátlan volt, amit külön is felrovunk az Országgyűlés többségének, és ez gyakorlatilag ellehetetlenítette a bíróságokon igazságot kereső emberek lehetőségeit is. Úgyhogy ezt mindenk éppen fontos volt elmondani, mert roppant módon igazságtalan lenne, ha mindezt a Kúria nyakába varrnánk. Nem is teszem, és ezért szerettem volna ezt hangsúlyozni. Azt is el kell mondjam önöknek, hogy azóta olyan dolgok is történtek - például Romániában lej esítették, úgy tűnik, hogy lejesíteni fogják az ottani devizahiteleket, devizakölcsönöket , amelyek újra kellene hogy értékeljék magának a kormányzatnak, az Országgyűlésnek is a hozzáállását. És ha önök azt mondanák, hogy igen ám, de Romániában nem volt o ly mértékű a devizában való eladósodottság, mint Magyarországon, ez igaz, de ha ezt az érvet hallom, akkor rögtön felmerül bennem: akkor úgy tűnik, csak ez a fontos, hogy mily mértékben hány bankot érint, vagy mekkora összeget érint a probléma? Az már jogi kérdéseket is meghatározhat? Sajnos igen; sajnos azt kell mondjam, hogy igen. Tehát számít az, sajnos számít az, hogy egy probléma mennyire kiterjedt, és adott esetben mekkora pénzt, mekkora pénzösszeget, mekkora banki érdekeket sért. És abban az esetben is számít - és ez egy nagyobb probléma, és megint csak a kormányra helyezi a fő hangsúlyt , ha egyébként a jog és a hatályos jogszabályok az adósok oldalán álltak, és ezek a szerződések, amikor ezek megkötésre kerültek, sok esetben olyan jogi hibában szen vedtek, aminél fogva
