Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 5. hétfő (193. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz):
3358 nélkül egy ország gazdasága nem lehet jól fejlődő, az országok között pedig fokozódó verseny alakult ezen a területen. Ennek tudatában még szomorúbb az, hogy Magyarországon egyre aggasztóbb jövőképet mutat a szakképzések fokozatos leépítése, és h ogy napjainkban lassan elviselhetetlen méreteket ölt a szakmunkáshiány a hazai munkáltatóknál. Vannak olyan szakterületek, ahol a munkáltatók alig vagy egyáltalán nem találnak megfelelő szakembereket, ez pedig nagyon ellentmondásos kép a nemzetközileg elis mert tehetséggel rendelkező szakmunkásaink eredményével. A legkevésbé népszerűbb szakmacsoportok listája szinte teljesen összecseng a jelenlegi hiányszakmák névsorával, ez pedig arra bizonyíték, hogy az érintett szakmaterületeken egyelőre nem sikerült érde mi megoldást találni a szakmunkáshiányra, és a probléma egyre égetőbb. Ez a folyamat hosszú, de már rövid távon is rendkívül káros a magyar gazdaságra nézve. Ezúton is biztatom a kormányt arra, hogy érdemi motivációkkal álljanak elő a diákok hiányszakmákba való jelentkezésének elősegítésének érdekében, és minden szakmunkástanuló számára biztosítsanak megfelelő és fejlett környezetet a szakmájuk minél teljesebb mértékű elsajátításához. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiba n.) ELNÖK : Köszönöm, Pintér képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Horváth László képviselő úr, a Fideszből: „Szilvásváradi Lipicai Lovas Központ” címmel. Öné a szó, képviselő úr. (21.30) HORVÁTH LÁSZLÓ ( Fid esz ): Köszönöm a szót, elnök úr. A hazai lovastársadalom ünnepe volt november 12e, nem volt ez egy zajos ünnep, de annál örömtelibb, méltó a hagyományokhoz, hiszen a lovat szeretők, a lovaskultúra iránt elkötelezettek, a hazai lovassportok űzői és a tenyé sztők képviselői is nagy örömmel fogadták az új létesítményt, az új, korszerű, világviszonylatban is minden elvárást kiálló, új fedeles lovarda átadását. Régen vártak erre a létesítményre, több mint 30 évet kellett várni arra, hogy egy ilyen létesítményfej lesztés megvalósuljon Magyarországon és Szilvásváradon. A hely szelleme, hagyománya, az elődök tudása és teljesítménye kötelez minket ilyen lépésekre, hiszen 1984ben volt hasonló szabású vállalkozás Magyarországon, amikor is Szilvásváradon megrendezésre k erült minden idők talán egyik legsikeresebb négyesfogathajtó világbajnoksága. Abban az időben a világ újratanulta a magyarok nevét, a magyar bajnokok nevét, és a kicsinyke falu, Szilvásvárad nevét sem lehet azóta kitörölni a fogathajtás történetéből. Több mint 30 év után a Kincsemprogram keretében, annak legnagyobb létesítményfejlesztéseként valósul meg a szilvásváradi lipicai lovascentrum újjászületése. Az első ütemben készült el a fedeles lovarda 1,9 milliárd forintból, reményeink szerint 2017 végén az ú j lovascentrum teljes egésze átadásra kerül, és nagyon reméljük, hogy 2018ban a Lovassport Szövetség szándékaival megegyezően újból négyesfogathajtó világbajnokságra kerülhet sor Szilvásváradon. Köszönet Magyarország Kormányának, hogy a Kincsem nemzeti lo vas programot elfogadta, elismerve azt, hogy a magyar kultúra legmélyebb rétegét képező lovashagyomány megtartása és a hagyomány élettel való megtöltése fontos ügynek tekintendő. Lovaskultúra nélkül és a lovaskultúra megtartása nélkül igazából teljességébe n magyar kultúra sincs, és ehhez a célhoz, ehhez a nagyon fontos területhez saját belső forrásokat is rendelt hozzá. Érdekességképpen hadd mondjam el önöknek, hogy a régi lovaspályán elkezdődő beruházások megindítása előtt régészeti feltárást is folytattak a pálya, a lovaspálya, a valamikori lovaspálya területén, és ott a régészek késő bronzkori leletek között lovas szobrokat is találtak, nem nagyokat, de figyelemre méltókat. 3100 évesre datálják ezeknek a leleteknek a korát. Az a hagyomány, amelyre építkez ik a hazai lovaskultúra új központja, 3100 éves történetre tekinthet vissza, és a hagyományra, a lovashagyományra is úgy tekintünk, mint amelyet élettel kell megtölteni. A hagyomány - ahogy
