Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Napirend utáni felszólaló: - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
3220 magyar kis- és közepes méretű vállalkozás okkal, azokkal, akik a hátukon viszik ezt az országot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szávay István képviselő úr, a Jobbik képviselőj e: „Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára - Az 1918. december elsejei gyulafehérvári román népgyűlés ígérete a mai napig beváltatlan!” címmel. Tessék! SZÁVAY ISTVÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves jobbikos Képviselőtá rsaim, akik még a teremben maradtatok! Két nap múlva lesz december 1je, az erdélyi, a bánsági és a magyarországi románság elszakadását kimondó gyulafehérvári nemzetgyűlés 98. évfordulója. És bár tudjuk, hogy Románia határait sem 1918ban, sem pedig 1945 u tán nem Gyulafehérváron vagy Bukarestben rajzolták, a románok ettől még ünnepelni fogják NagyRománia létrejöttét, amely papíron akkor a legszélesebb nemzetiségi jogokat kínálta többek között az erdélyi magyarságnak is. 1918. december 1jén a román politik ai elit ugyanis többek között arra tett ígéretet az akkor még 1,7 milliós erdélyi magyarságnak is, hogy teljes nemzeti szabadságot biztosít az összes együtt élő nép számára. „Minden nép a saját kebeléből vett egyének által saját nyelvén fog élni a közoktat ással, a közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekeze tének.” De ígéretet tettek a tökéletes sajtó, egyesülési és gyülekezési szabadság és minden emberi gondolat szabad terjesztésének biztosítására is. Tisztelt Országgyűlés! Jól tudjuk, hogy ezek közül alig valósult meg valami az elmúlt évtizedekben. Főként az erdélyi magyarság autonomista politikai vezetői ellen immár évek óta tart a legtöbbször politikai alapú hadjárat, amelynek következtében egyre kevesebben mernek közéleti szerepet vállalni Erdélyben. Ezzel párhuzamosan a román hatóságok gőzerővel üldözik a székely és a magyar zászlót, anyanyelvünket, nemzeti imádságainkat, íróinkat és költőinket. 2016ra odáig jutottunk, hogy azért nem kapott megfelelő orvosi ellátást egy székely kislány Kolozsváron, mert az orvos szerint nem tudott elég jól románul. De a román hatóságok betiltják a székely szabadság napját, és kriminalizálni igyekeznek a székely autonómiáért folytatott küzdelmet azzal, hogy terrorcselekmény elkövetésével gyanúsítanak két székely hazafit. A közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, sze mben a Gyulafehérváron ígértekkel, a mai napig is alig használható a magyar nyelv, mert még a vonatkozó törvényeket sem hajtják végre, így többek között hiányoznak a magyar nyelvű formanyomtatványok, az utca- és településtáblák, és elenyésző a magyarul tud ó bírók száma is. Állandóan szűkülnek a magyar tannyelvű oktatás feltételei is, az iskolákat vegzálják, az egyházi ingatlanok amúgy is csigalassúságú visszaszolgáltatását pedig minden eszközzel akadályozzák. Nemrég tulajdonképpen újraállamosították a Széke ly Mikó Kollégiumot, most pedig a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ellen intéztek nemtelen támadást. Máig nincs önálló magyar tannyelvű, a román állam által fenntartott egyetem Erdélyben, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerész eti Egyetemen pedig a vonatkozó törvény ellenére sem jött létre a magyar tagozat. A problémákat hosszasan lehetne még sorolni, miközben a románok már 2018ra, a nagy egyesülés 100. évfordulójának megünneplésére készülődnek. Ennek keretében a délerdélyi ma gyarság hóhérát, Zalatna, Nagyenyed és más települések felperzselőjét, Avram Iancut nemrég román nemzeti hőssé nyilvánította a román törvényhozás, és éppen a mai napon, nyilván nem
