Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - A férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetőségének biztosítása című politikai vita - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3203 Semmit egyébként, mert olyanok a körülmények, olyanok a jogszabályok, mert nem változtattak rajta, hogy egész egyszerűe n képtelenség lesz egy ilyen krízisből kikeverednie. (20.40) De megnézhetjük akkor a munkahelyi balesetek számát is, hogy hogyan alakult itt néhány éves viszonylatban Magyarországon, és akkor ne tekintsünk vissza az elmúlt nyolc évre. Nézzü k csak meg, mondjuk, hogy 2012 első félévében Magyarországon 7500 munkahelyi baleset történt, ez 2016 első félévében 10 ezer fölé kúszott. Vajon mi lehet ennek az oka? Talán csak nem egy olyan tényező is rejtezik emögött, hogy önök ott tartják a munkában m egrokkant, belefáradt, idős munkavállalókat is a munkaerőpiacon, nem hagyják őket nyugton élvezni azt a nyugalmat, azt a nyugdíjat, amit egyébként megérdemeltek volna. De mondhatjuk azt is, hogy hasonlítsuk össze a 2015ös OECDadatokat, amelyek azt mondjá k ki, hogy Magyarországon 1900 órát dolgozik egy átlagos munkavállaló egy évben, ezzel szemben, mondjuk, ez a szám Németországban csak 1400 óra. Mi van akkor, ha mondjuk, egy önök által kedvezményezett oligarcha, teszem azt, egy Mészáros véletlenül sem str óman Lőrinc azt gondolja, hogy az ő 3,5 milliárdos osztalékát veszélyezteti a munkában megfáradt, most már nem olyan termelékeny idős munkavállaló, és fogja, kirúgja? Mi lesz ezekkel az emberekkel? Lehet, hogy önök itt Ferenc Jóskának képzelik magukat, és úgy gondolják, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg vannak elégedve, de higgyék el, hogy ezek a magyar emberek, akiknek a leveleiből Sneider Tamás képviselő úr is idézett, egyáltalán nem érzik ezt a boldogságot. De hogy még néhány ad attal itt alátámasszam, hogy mennyire megérdemelnék a magyar férfiak is azt, hogy ne diszkriminálják őket, hanem a 40 év ledolgozott munka után élvezhessék ezt a nyugdíjat, néhány egészségügyi adat. Azzal mindenki tisztában van, hogy a nemzet végtelenül le pusztult egészségvagyonnal rendelkezik, és ha összevetjük azt a rendkívül magas arányú korai egészségromlást, ami Magyarországon megfigyelhető, mondjuk, akkor nem az ausztriai vagy nem a német adatokkal, hanem csak a szomszédos szlovák vagy éppen a nem túl távoli lengyel adatokkal, akkor azt kell mondani, hogy itt is nagyon rossz helyzetben vagyunk, és inkább Oroszország vagy éppen az ukrajnai adatok felé tendálunk, és a férfiak ebben a vonatkozásban sokkal sebezhetőbbek. Most már hármas nyomás alatt vannak a magyar dolgozó férfiak, egyfelől helyt kell állni a munkahelyen, másfelől ugye, a családban is vannak elvárások, és itt van az újabb elképzelés, a szülőtartás kötelezettsége. Ez is jórészt a férfiak vállára fog egyébként nehezedni, és ha önök olvastak, mondjuk, Kopp Máriát, vagy olvastak mondjuk, Selye Jánost, akkor pontosan tudják, hogy az ilyesféle stresszfaktor, a bizonytalanságérzés, az, hogy a státuszvesztéstől rettegve, a magyar munkavállalók attól félve, hogy munkanélküliek lesznek, tulajdonképpe n megbetegítik magukat. Meg kell nézni azokat a haláloki struktúrákat, azokat a statisztikai adatok, amelyek mind azt mutatják, hogy az ilyesféle munkahelyi stresszbe mennyire bele tudnak betegedni a magyar emberek. Hányszorosa, mondjuk, akkor a férfiak kö rében, a középkorú magyar férfiak körében a daganatos megbetegedéseknek az aránya, a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek az aránya, az infarktusnak az aránya, mondjuk, egy osztrák szinthez képest? Elborzasztó adatokkal találkozhatunk, és újra csak ki ke ll mondani: önök ezeknek a magyar munkavállalóknak nem engedik meg, hogy a 40 év robot után végre élvezhessék is azt az életet, amit egyébként megérdemelnének. Nem véletlenül volt egyébként a svéd népegészségügyi program előkelő helyén olyan elképzelés, ho gy a társadalmi és gazdasági biztonságérzetet növelni kell, vagy éppen a munkahelyi stresszt meg kellene szüntetni. Hol vagyunk ehhez képest Magyarországon? Hol van itt a társadalmi kohéziónak a növelése? Itt Magyarországon társadalmi anómiás állapotnak a tanúi lehetünk. Ami önöknek, tisztelt kormánypártok, nagyon jól jön, hiszen egy anómiába taszított, kilátástalanságba taszított magyar társadalmat úgy tudnak irányítani, ahogy éppen azt Habony Árpád elképzeli. Mert ezeknek a szerencsétlen embereknek valami féle fogódzó azért majd kell az életükbe. De hogy néhány újabb statisztikai adatot itt felsoroljak: látjuk azt, hogy valamikor a ’60as években elkezdődött egy hihetetlen népesedési válság Magyarországon, ami a ’90es évek közepére
