Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatás helyzetéről? című politikai vita - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3066 Nos tehát, miért nem lehet szó arról, hogy ezt a köznevelési törvényt helytelennek ítéljük? 2010 előtt az akkori törvényben a gyerekek mindenekfelett való érdeke ellenére olyan közoktatási helyzetet eredményezett az akkori kormányzat, amit elég részletesen jellemzett az előttem szóló Kucsák László úr, fideszes képviselő. Mindazonáltal megismétlem ennek a korábbi köznevelési rendszernek néhány jellemzőjét: s zétaprózott volt; egyenetlen volt minden tekintetben; óriási különbségeket eredményezett településtelepülés, iskolaiskola között; a műveltséghez való hozzáférés esélyei is nagyon különbözők voltak; az esélyek romlottak; az iskolákban mindennapos gyakorla ttá váltak a normaszegések, a fegyelmezetlenségek, mi több, olyan oktatáspolitikai környezet vette körül az iskolákat, amelyben sokszor a normaszegőknek adtak igazat; a nevelők megbecsülése mélypontra jutott; pénzkivonás történt az oktatásból; az egyenlő b ánásmód hiánya pedig megmutatkozott az állami, az önkormányzati, a magán- és az egyházi iskolák között, ami egy demokratikus társadalomban lehetetlen dolog; iskolabezárások voltak, érettségi botrányok és így tovább. Ezért nézzük meg, hogy hogyan határozta meg a köznevelési törvény az oktatási rendszer céljait, amit - még egyszer elmondom - soha senki nem vitatott, sem politikai, sem szakmai erő. Itt most idézek az öt évvel ezelőtt elhangzott vezérszónoklatból: „A törvény célja egy olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely elősegíti a rábízott gyermekek, fiatalok harmonikus testi, lelki és értelmi fejlődését, készségeit, képességeit, ismereteit, jártasságait, érzelmi és akarati tulajdonságait életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztése révén, és ezáltal erkölcsös, önálló életvitelre, a magánérdeket a köz érdekeivel összeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevel. Kiemelt célja a nevelésoktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás. A köznevel ési törvény tehát az embernevelést tűzi alapvető céljául az iskolarendszernek, a nevelést a szó teljes értelmében, ezen belül is a teljes személyiség és általa a közösség, a család, a nemzet, az egyház, emberiség fejlődésének szolgálatába állítja.” A szöve g utánakereshető az országgyűlési dokumentációban. Én arról szeretnék beszélni, hogy az eltelt időben ezek a célok hogyan kezdtek megvalósulni, mit tettünk annak érdekében, hogy ezeket a célokat elérjük. Először is tehát, mit tettünk a gyerekekért és a nev elés eredményessége érdekében. Az egyik legfontosabb újítás volt, amit pozitívan értékelhetünk egyértelműen, a hároméves kortól kötelező óvodáztatás bevezetése volt. Megjegyzem, azért a neveléstörténetünkben sok érték van, egyebek mellett 1891ben Csáky Al bin javaslatára született meg az első óvodai törvényünk, amely hároméves kortól ajánlotta, illetve tette bizonyos esetben kötelezővé az óvodát. Miért olyan fontos ez? Mert orvosolhatja vagy hozzájárulhat annak orvoslásához, hogy korán kiessenek a gyerekek az iskolából, és elősegítheti azt, hogy aki 36 éves korig közösségben nevelkedik, annak sokkal kevesebb problémát fog jelenteni az iskolába lépés. (10.20) Megjegyzem: csak 2015től lépett érvénybe ez a jogszabály, tehát az eredményeit még nem mérhetjük fe l. Négyöt év múlva láthatjuk majd, és remélhetjük, hogy csökkenni fog azoknak a gyerekeknek a száma jelentős mértékben, akik hároméves kortól óvodába jártak és megtanulják, mi az a rend, mi az, hogy alkalmazkodni, együttműködni a többi gyerekkel, bizonyos feladatokat teljesíteni. Azt is tudjuk, hogy 201516ban már 3,7 százalékkal nőtt a hároméves korú gyerekek száma, akik óvodába jártak, és minden életkorban bizonyos növekedést tudtunk felmutatni. Ezt az állam mindenféle eszközzel segítette, óvodai férőhe lyekkel és így tovább. Nem ismétlem meg, mert elhangzott, bár szívesen megtenném, hogy a gyerekek fejlődésének érdekében anyagi eszközökkel hogy járult hozzá a kormány, tankönyv, étkeztetés és így tovább. Csak ismételni tudnám azt, ami már elhangzott. De m ég mindig a nevelésnél maradva, bevezettük választhatóan a hit- és erkölcstan oktatását. Erre óriási szükség volt egy olyan világban, ahol a gyerekek fogalmai és a társadalom fogalmai erkölcsi kérdésekben több mint meglazultak; problémamentesen zajlik. Ren delkeztünk arról, hogy egész nap nyitva legyen az iskola a gyerekek érdekében. Ez a cél jó, senki nem vitatta. A hozzá vezető utat csiszolgatni kellett és csiszolgatni kell,
