Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
3029 nem hajlandók elszámolni a lakosság felé. Mondok pár példát, már csak a jegyzőkönyv kedvéért: Baks, Karácsond, Kistelek, Jánoshalma, Bé kés megyéből jó pár település vagy HajdúBihar megyéből. Maga Lázár János miniszter úr volt az, aki a saját választókerületében is felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos víziközműtársulatok, amelyek részt vettek ezen pályázatokban, ugyan számoljanak már el, hogy hogyan történtek itt a kivitelezések. Semmi nem történt ebben a kérdésben. És még egy mondatot engedjenek meg nekem, merthogy elkezdődött a következő pályázati ciklus. Itt van az M3as metrónak az ügye. Ez az egyik legelgennyesedőbb kérdés ma a m agyar közéletben, pedig 500 ezer ember utazik rajta mindennap, tudjuk, hogy gyakorlatilag életveszélyes állapotban van minden létező műszaki adottsága most már ennek a metrónak, és azt is tudjuk, hogy noha a magyar állam 50 milliárdot, bizonyos számítások szerint 137 milliárdot volna hajlandó adni erre, de 260 milliárdnál többe fog kerülni. Ugyan miből, ha nem biztosítják rá a forrásokat? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak. Parancsoljon! MESTERHÁZY ATTILA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm. Államtitkár úr expozéja miatt nyomtam kétperces gombot. Én is abban egyetértek államtitkár úrral, és Varga Mihály miniszter úr meghallgatásán volt is ebből egy vitánk, hogy valóban úgy tűnik, hogy az EUs források egy kicsit lustává teszik a magyar cégeket, magyarul nem készítik fel őket arra az időszakra, amikor már ezek a források - ahogy államtitkár úr is mondta - kisebb mértékben állnak rendelkezésre. Itt a vita abból adódott, hogy miniszter úr azt mondta, hogy kellőképpen föl van már a magyar céges szektor készülve arra, hogy helyt tudjon állni. Én ezt egy túl optimis ta megközelítésnek tartottam. A másik, hogy ez a dilemma, amiről államtitkár úr beszélt, nem mai keltezésű, én a foglalkoztatáspolitikai szempontokból való megközelítése a kkvszektornak, amiről beszéltem, ebben vitában voltam a Bajnaikormánnyal is, alulm aradtam ebben a vitában. Tehát akkor is az a szakmai meggyőződés kerekedett felül, hogy csak a fejlődőképes, a nem tudom, mekkora fejlődést előállítani képes cégeket akarták támogatni. Nagyjából ez a része befulladt a programnak, tehát nem tudták a cégek a zokat a számadatokat produkálni, amiket akkor elvárt a kormányzat. Biztos ebben a válság is szerepet játszott. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a vita nem új keletű, amire utalt államtitkár úr. A másik, hogy azok a területek, amiket mondott, szerintem r eményt keltőek, tehát mi sem definiáltuk másképpen 2014 előtt azokat a potenciális területeket, ahol Magyarországnak kitörési pontja lehet. Agráriumhoz talán annyit tennék hozzá, nem vagyok szakértője a kérdésnek, de hogy a specializáció és az együttműködé s vagy az integráció azért ez fontos hozzá, hiszen nem mindegy, hogy mindenki - most direkt vagyok kicsit túlzó - egy kombájnt vesze, amikor erre géptámogatás van, vagy van valamilyenfajta megállapodás, hogy ki miben fejleszt, és aztán hogyan szolgáltat a környező gazdáknak. Mind az informatika, mind a gyógyszeripar vagy egészségipar, ahogy én korábban szoktam fogalmazni, szerintem ilyen kitörési pont lehet, egészen biztosan. (21.40) Még egy érdekes dolog lehet, bocsánat, ha egy kis türelmet kaphatok, hogy automatizmusokat a kis- és középvállalkozásoknál a mikrocégek irányában; tudom, hogy agráriumban vannak ilyenek, kisebb összegű támogatásoknál, ahol nincsen elég kapacitás ahhoz, hogy pályázatokat írjanak, ott érdemes ezen gondolkodni. És Kerényi képvisel őtársamnak hadd ajánljam a figyelmébe, az 56/2006. országgyűlési határozatot, amikor az előző kormány felállított egy ad hoc bizottságot a fejlesztési
