Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - DR. VITÁLYOS ESZTER ZSUZSANNA, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
3001 be ezeket, tehát minden bizonnyal százszámra maradtak első vagy második periódusban megvalósított pályázati programok, amelyek eljutottak egy fejlettségi szintig, majd önök kidobták őket a kukába az összes addig felhasznált forrással együtt. A mai napig olyan pályáz ati fejlesztések sokasága van az országban, amit megcsináltak félig vagy kétharmad részig, vagy csináltak esetleg egy turisztikai fejlesztést, és soha, mondjuk, marketing vagy olyan, ami a fenntartást elősegítené, nem jött hozzá. Ezeknek a félbehagyott pro gramoknak a sokasága eredményezi azt, amikor gyakorlatilag kimehetünk, és megnézhetjük azt, hogy kidobtuk az ablakon azt a pénzt, amit valamilyen szempontból EUs forrásokból felhasználtunk. A túrkevei szélmalom ügye tipikusan ilyen példa, három másikkal, amik félbemaradtak, és az első ütem megvalósult, majd jött a Fidesz, és a Fidesz azt mondta, hogy nem kell befejezni, nem baj, ha összedől, nem számít, mert az eddigi felújításokat az MSZP kormánya finanszírozta, a többit pedig nem kell biztosítani. Tudok mondani szívesen államtitkár úrnak és rendelkezésre állok, hogy ilyen forrásokat vagy ilyen fejlesztéseket nézzünk át, de ez az első nagy felelőssége, amire nem lehet elmúltnyolcévezni, mert ezek az intézkedések, hogy nem néztük meg, hogy hova tettünk pénz eket, és azok hogyan hasznosulhattak volna, nyilvánvalóan eredményezték azt, hogy gyakorlatilag célszerűtlenül és fölöslegesen használjunk fel európai uniós forrásokat. (Pócs János közbeszól.) Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy ezzel szemben hová mentek pénze k, akkor hiába mondja azt államtitkár úr, hogy milyen kevés az a negatív tapasztalat, amit felhozunk, erre már kétpercesben reagáltam. Ugyanakkor, mint arra a jobbikos képviselőtársaim reagáltak, jelen pillanatban a harmadik helyen állunk az OLAF által vis szakezdeményezett pénzek feketelistáján. Tehát jelen pillanatban a harmadik legrosszabb teljesítményt nyújtjuk a legtöbb feltárt korrupciós üggyel. Ez azért probléma, mert adja isten, hogy önöknek már mindegy legyen 2018at követően, hogy mi lesz, de az or szágnak nem mindegy. Márpedig ha azok a fejlesztési források, amiket most leszerződnek még ’18ig, és azoknak egy része - mint láthatóan - elveszti közvagyon jellegét, ezeknek egy része majd a ’18as periódus után, ennek a költségvetési ciklusnak a végén, 2020ban fog jelentkezni az elszámolásokkor, és a következő két évben omlaszthatja össze a magyar gazdaságot, mikor már jönnek a visszafizetési kötelezettségek. Nyilvánvalóan, amikor azt kérdezi államtitkár úr, hogy mik azok a konstruktív javaslatok, amikk el lehet változtatni, a stratégiai irányokban beszéltem a burgenlandi példáról, de például tipikus példa a Voldemort néven elhíresült képviselőtársunk esete. Nem is azt mondom, hogy ő mit csinált, hanem azt, hogy a kedves felesége 2014ben csinált egy szem éllyel egy kft.t. Ez első évben 13 milliós nyereség, a második évben 193 milliós nyereség, és most, mikor lekapcsolták, 254 millió forint van a számláján. Az a gond, hogy a mostani rendszerben is ugyanezt meg lehet csinálni. Ugyanúgy pályázatíró cégek és mindenféle logisztikai és egyéb, marketingszolgáltatást végző cégek viszik el annak a forrásnak egy jelentős részét, amit arra kellene fordítani, hogy jusson minél több pénz minél több ember részére a magyar vidéken és a magyar társadalomban. Ezeknek a for rásoknak pont arról kellene szólnia, hogy azok az elmaradt régiók, amikről Volner képviselőtársam beszélt, mikor említette az európai uniós statisztikákban az egy főre eső GDP tekintetében az ÉszakAlföld, ÉszakMagyarország, DélAlföld és a DélDunántúl e setét, ahol a legrosszabban szerepelünk, hogy hogy lehet oda pénzt vinni. És ezt csak úgy lehet, ha mindenféle centralizációtól mentes fejlesztéspolitikát valósítanak meg. Kecskemét, Gyöngyös, Győr, Szentgotthárd, ezek mind centralizált munkahelyek, és eze k alkalmatlanok arra, hogy megtartsák a vidék lakosságát, és ott helyben hozzanak létre munkahelyet. Ezért van az, hogy a kis- és közepes vállalkozások támogatása egy olyan decentralizált támogatási rendszert hozhatna létre akár egy bölcs energiapolitikáva l, ami szerteágazóan tudja megvalósítani azt, hogy minél több ember részesüljön ezekből a forrásokból, minél több családnak jusson ezekből a javakból, hogy lehetőség szerint ne néhány nagy fejlesztést finanszírozzunk.
