Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK:
2995 A mostani legfontosabb kérdés pont abból a szempontból vetődött fel, hogy képesek vagyunke arra, hogy azt a támogatást megadjuk a magyar vállalkozásoknak, amit az Európai Unió keleti bővítését megelőzően az osztrák, a német vagy a fra ncia vállalkozások megkaptak saját hazájukban, és bizonyos tekintetben megkapnak most is, olyan intézkedésekkel, amely intézkedéseket az Európai Bizottság a 2004 után csatlakozott országok esetében számtalan alkalommal bélyegez meg versenykorlátozó intézke désként, és számtalan alkalommal fogalmaz meg kritikát azzal kapcsolatban, hogy az „új”, most már 12 éve európai uniós tagállam Magyarország megtehete a saját gazdasági szereplőinek pozicionálása érdekében. És valóban, amit Gyöngyösi képviselő úr mondott, az egy teljesen legitim vita, mert bár az európai uniós szabályok kizárják azt, hogy akár külföldi, akár hazai nagyvállalatokhoz jussanak európai uniós pénzek, azonban annak köszönhetően, hogy ezeknek a cégeknek a szolgáltatásai és termékei jelen vannak e zeken a piacokon, a sor végén, amikor egyegy fejlesztés megvalósításáról beszélünk, mégis hozzájuk jutnak ezek a források. Van egy olyan kimutatás, ami azt mondja, hogy az Európai Uniótól érkező különböző kohéziós, felzárkóztatási forrásoknak legalább 50 százaléka megy vissza, mert ha egy kisvállalkozás kap arra lehetőséget, hogy egy gépet vásároljon, akkor több mint valószínű, olyan gépet fog vásárolni, amit a német piacon állítanak elő, majd ebből a gépből fakadó többlettermelését és az abból fakadó több letjövedelmet is importtermékekre vagy szolgáltatásokra költi. (19.10) S valóban ez a legfontosabb kérdés, hogy az európai uniós versenyjogi szabályok között egy önmagát patriótának valló kormányzat tude olyan eszközökkel élni, amely eszközök az uniós ver senyjogi szabályok mentén, de mégis megpróbálják a hazai szereplőket pozicionálni. Ehhez kell azokat a fókuszokat meghatározni, ahol erre van lehetőség. Ezért döntött a kormány arról, hogy például a szolgáltatói szektorban elsődlegesen nem hagy hozzáférést ezekhez a forrásokhoz, mert inkább abba az irányba szeretné tolni ezeket a forrásokat, hogy egyrészt a belső keresletet a lehető legmagasabb mértékben a magyar gazdasági szereplők képesek legyenek kielégíteni - ha egy másik területről beszélek, ahol nem a kohéziós források, hanem mondjuk, a vidékfejlesztés érintett, pont erről szólt a kisbirtoknagybirtok vita: magas munkaerőintenzitású területeket hogyan tudunk támogatni a foglalkoztatás érdekében , hogyan leszünk képesek olyan gazdasági szereplőket fel tőkésíteni Magyarországon az európai uniós és a hazai költségvetés tőkeprogramjainak köszönhetően, hogy azok a regionális piacon valóban labdába tudjanak rúgni, és legyen egypár építőipari szereplő, egypár szolgáltató, aki valóban tud akár a Kárpátmedencé ben, de azon túlmutatóan is valamilyen típusú szolgáltatást nyújtani versenyképesen, és hogyan leszünk képesek arra, hogy legyen egykettő informatikai, egészségügyi, gyógyszeripari szereplő, aki a világgazdasági piacon is versenyképes lehet. Ez a magyar g azdasági realitás egy tízmilliós piacon. Amennyiben 2020ig ezeket a forrásokat valóban az előző időszakhoz hasonló ütemben, de ezek mentén a célok mentén sikerül felhasználni, akkor 2020ra létrejöhet az az állapot; azt a vitát ma nem tudjuk eldönteni Józ sa képviselő úrral, hogy leszneke források vagy sem, abban talán egyetértünk, hogy ha lesznek is, más formában lesznek elosztva, mint most, de ha egy felelősen gondolkodó kormányzat szólal meg akár itt a Magyar Országgyűlésben, akár a magyar vállalkozások előtt, akkor azt kell kimondani, hogy egy olyan fejlesztéspolitikára van szükség, ami a lehető legmagasabb mértékben függetleníti a magyar gazdasági szereplőket ezektől a forrásoktól. Ha mégis ezek után pedig lesznek ilyen források, akkor ez egy olyan elő ny lehet, amit a további bővüléshez, növekedéshez fel lehet használni. Ennyi gondolati kiegészítőt fűztem volna a felszólalásokhoz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.
