Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
2989 Elmondhatjuk, hogy nincs olyan forrásigény, legyen szó ipari terület kialakításáról, épü letenergetikai fejlesztésről vagy foglalkoztatási paktumról, amely teljes egészében nem kerül majd felhasználásra. Természetesen számítunk a TOP forrásai mellett a kormányzat egyéb irányú támogatására is. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönjük. Figyelmeztetném a tisztelt képviselő urat, hogy több percen keresztül olyan témáról beszélt, ami valóban semmilyen módon nem tud kapcsolódni ehhez a napirendi ponthoz. Én csak kérem, hogy tartsa mindenki a napirendi pontot figyelemben, és arról beszéljen lehetőleg. Köszönöm. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.) Józsa István képviselő úrnak adom meg most a szót. DR. JÓZSA ISTVÁN ( MSZP ): Tisztelettel köszöntöm a vitázókat. Kedves Képviselőtársaim! Meglepő, hogy nagyon sokáig szakmai mederben zajlott ez a vit a, és itt a végén került bele az európai ügyek kapcsán Kovács Béla kérdése. Nem értem én sem, hogy hogyan jutott ez képviselő úrnak az eszébe. Lehet, hogy Hadházy úr néhány esetének a felidézése nyomán szükségét érezte, hogy valami hasonló tromfot bevigyen . Azt hiszem, a fociban ezt úgy mondják, hogy ha valaki nem tudja elrúgni a labdát, akkor fölrúgja a babát. Szóval, talált egy babát, akin rúghat egy jót. A dolog elejéhez, a szakmai előterjesztéshez visszatérve, azt hiszem, hogy méltán büszke a kormányzat , hogy ennyi pénzt kisöpört, csak ha a másik részét megnézzük, hogy ezzel mi mindent ért el, a mérleg nem biztos, hogy egyensúlyban van. Tehát való igaz, és általában a közvélemény kevéssé tudja, hogy az együttműködési szerződés megkötését követően a magya r kormánynak meglehetősen be van határolva a mozgástere, hogy mire milyen pályázatot, milyen keretek között írhat ki. Ezért igazából nem hibáztatnám a brüsszeli bürokráciát, mert ekkora pénzösszeget bizonyos fejlesztési célokra valami irányok mentén kell h ogy a kormányzat elköltsön. Szerintem sokkal nagyobb baj lenne, ha ezt az uniós metodikát Magyarország nem tudná adaptálni. Azt hiszem, hogy ehhez a kormányzat helyesen nyúlt hozzá, tehát nem úgy ment neki, mint például a menekültügynek, hogy akkor semmirő l nem akarunk hallani, majd mi megmondjuk, hogy hogyan kell ezt a 8200 milliárd forintot nekünk ideadni: így, mire hármat számolunk, addigra adják ide, és akkor majd Magyarország elrendezi. Ez az Unióban szerencsére nem így megy. Tehát azok a keretek, amel yeket javaslatként Magyarország megfogadott és bekerült az együttműködési szerződésbe, azok mentén kell hogy haladjanak. Az már kevésbé érthető, hogy ami itt a Pólusprogram, a kiemelt városok esetén korábban miniszterelnöki ígéretként vagy esetenként már szerződésként a kiemelt városokkal megkötésre került, hogy azt egy nyáron, ahogy idézte képviselőtársam, július 29én kelt kormányhatározat miért vonta vissza. Ez nehezen érthető. (18.40) Amit a közigazgatás fejlesztéséről Lázár miniszter ú r elmondott, hogy összességében 290 milliárd forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre, és ezen belül 160 milliárd az informatikára, ez egy nagyon fontos és biztató dolog. Lehet, hogy államtitkár úr úgy értelmezte a magyar versenyképességet értékelő öt k ülönböző cégnek vagy társulatnak, szakmai szervezetnek a véleményét, hogy van abban jó is, azért abban majdnem mindegyik megegyezik, hogy a magyar versenyképesség romlásának az egyik fő területe pont a kormányzati tevékenység, pont a jogalkotás, a jogbizto nság hiánya. Ha ezek között legalább az informatikában lehet majd némileg előrehaladni, az, úgy gondolom, hogy a magyar versenyképességet javítja. A másik rendkívüli tévedés, amire szeretnék utalni, és nem megértést kérek, csak valami kis szakmai korrektsé get. Tehát amikor az elmúlt nyolc évet szidják, azért ne felejtsék el, hogy az volt az
