Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP):
2977 olyan lépés - hiszen a szándékát nyilvánvalóan ő, aki állandó tárgyalófele az Európai Uniónak, már most is érzékeli , hogy a saját intézményrendszerén ker esztül akarná szétosztani ezeket a forrásokat. Ez az Unió történetét ismerve az Uniónak egy természetes törekvése, az lep meg, hogy ez eddig nem került szóba. Amióta az Európai Unió létezik és fejlődik, erősödik… - az erősödés alatt mindig azt értem, hogy nyilvánvalóan a brüsszeli központ erősödik a tagállamok kárára, ami a gazdaság területén még valamilyen módon érthető is volt. Mostanában az Európai Unióval vitáink ott vannak, amikor ez az erősödés nem a gazdaságfejlesztés terén érhető tetten, mert az Eur ópai Unió mégis elsősorban egy gazdasági közösségként jött létre, és ez az a terület, ami most is a legerősebb. Most a bevándorlás kérdéséről beszélek, ahol a kvóták szétosztása kapcsán az Európai Unió a magyar kormány felfogásával ellentétben olyan terüle teket akar magához vonni, amit mi vitatunk, hogy ez egyáltalán az ő területe. Az Európai Unió attól szenved, hogy nincs saját intézményrendszere, hogy az Európai Unió jogát csak a tagállamokon keresztül tudja végrehajtani. Nincs infrastruktúrája, a közigaz gatásban nincs bírósági infrastruktúrája, nincs rendészeti infrastruktúrája, és még sorolhatnám. Azaz az Európai Unió jogát a tagállamok érvényesítik, és ezt a legvégső esetben az Európai Unió ellenőrzi egy bírósági fórumrendszeren keresztül. Az Európai Bí róság az, aki végső soron eldönti a tagállamok és az Európai Unió közötti vitás kérdéseket, és az Európai Bíróság döntései, amikor jogot értelmez, a magyar bíróságot is kötik. Tehát az Unió részéről az teljesen racionális törekvés lenne - én nem feltétlenü l helyeslem , hogy ezeknek az összegeknek a végrehajtását, szétosztását megkísérli a saját intézményein keresztül megvalósítani, azaz létrehozza, mert így értettem a miniszter úr szavait, esetleg létrehozná ezeket a ma még nem létező intézményeket, nem lé tező infrastruktúrát egyegy tagállamban, hogy a szándékainak inkább megfelelő pénzelosztás történjen az adott gazdaságfejlesztés területén. De ugyanilyen természetes törekvése volt a magyar kormánynak, és ezt Brüsszellel szemben érvényesítette is, hogy eg y dolog, hogy a Gyurcsánykormány annak idején milyen intézményrendszert állított fel ezeknek a forrásoknak a szétosztására, ezt mindjárt jellemezni akarom, az Orbánkormány ezt meg akarta változtatni. Az Orbánkormánynak erre akkor adódott igazán lehetősé ge, amikor egy új pénzügyi ciklust indítottunk, akkor ezt a rendszert átalakította. Sőt, az átalakítást már megkezdte az előző pénzügyi ciklusban, nyilvánvalóan az Európai Unió egyetértésével, hisz az Európai Unió akarata nélkül ezt az intézményrendszert e gyoldalúan nem lehet alakítani. Látva a forrásszétosztás eredményességét, azt látom, hogy kulcsmomentum volt, amit a kormány megtett akkor, amikor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől elvette a karmesteri pálcát, ezt az intézményt megszüntette. Szakács képvi selő úr erről az intézményrendszerről baranyai vonatkozásaiban jót mondott, hogy jó világ volt, amikor ők osztották a forrásokat. Én azt tekintem természetesnek, hogy egy megyei közgyűlésben, ahol ugyanazok a különböző politikai erők megjelennek, akik egyé bként a regionális fejlesztési tanácsokban is megjelenhettek, ott jutnak forráselosztó szerephez, és mégiscsak ők vannak megválasztva erre a feladatra, és nem egy regionális fejlesztési tanács, akit különböző áttételeken keresztül hoztunk létre abban az id őben. Önmagában az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget a kormány megszüntette, és az egész uniós szétosztás politikáját a kormány egyik fő politikájaként behozta a kormányba, ezzel erőt adott az egész mechanizmusnak. Az, hogy a Miniszterelnökség koord inál, vezényel, érdemben együttműködve az irányító hatóságokkal, tehát bejött a kormány szívéhez, a legjavához az egész kérdéskör, ezzel a terület látványosan felértékelődött, és a pénz szétosztása is eredményesen működik. Elhangzottak itt összehasonlító s zámok, hogy ha a mostani pénzügyi ciklus indulását összevetjük az előző ciklus két évének számaival, akkor milyen előrelépéseket lehet most megfogalmazni. Most az egyszerűség kedvéért azt mondhatjuk, hogy ebben az eltelt két évben előrébb tartunk, mint a
