Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
2962 vállalkozásoknak is elnyerjük a bizalmát, és valóban méltónak lássanak bennünket arra, hogy 2018 után is képviselhessük az ő érdekeiket. A turisztikai beruházások kapcsán már Szakács képviselő úrnál besz éltem, azt semmiképpen sem szeretném itt megismételni, azonban mindenképpen szeretnék kitérni egy kritikára, amit alapvetően a Sorosféle civil szervezetek rendszeresen a sajtó elé citálnak, de a kifejezések, a túlárazás kifejezésének állandó, papagájszerű ismételgetésén túl a gyakorlati megvitatásáig a témának nem jutnak el. Tudja, képviselő úr, 2008ban Magyarországon is, bármennyire is volt egy magyarországi miniszterelnök, aki azt állította, hogy a válság meg fog állni Magyarország határainál, és a ma gyar vállalkozások ezt nem fogják testközelből megérezni, Magyarországon is volt egy válság, ami igenis hatott a vállalkozások életére, hatott a vállalkozások pénzügyi helyzetére, és valóban kikényszerített olyan vállalkozói magatartásformákat, amelynek eg y bizonyos leírásával a túlárazások tekintetében találkozhatunk. Azt gondolom, hogy nagyonnagyon óvatosan kell fogalmazni akkor, amikor a túlárazás gazdasági problematikáját kizárólagosan a korrupciós mozgásokra fordítjuk le. Félreértés ne essék, minden t ípusú szabálytalanság, minden típusú visszaélés az európai uniós vagy akár a hazai költségvetési forrásokkal, az üldözendő, a büntetőjog kategóriájába tartozó intézkedés. De arról nem tudomást venni, hogy milyen tőkehelyzete van a magyar vállalkozásoknak, arról nem tudomást venni, hogy milyen hitelezési problémái vannak a magyar vállalkozásoknak, azt gondolom, hogy több mint felelőtlenség. Képviselő úr említette az európai uniós tárgyalások során elért eredményeket, ami a források bővülését eredményezte Mag yarország számára. Igaza van önnek abban, hogy a teljes kohéziós csomag csökkent az Európai Unió egészét tekintve, azonban Magyarország jól tárgyalt, hiszen 2007 és 2013 között egy magyar állampolgárra vetítve 660 ezer forint fejlesztési forrás jutott, míg 2014 és 2020 között ez a szám 712 ezer forintra emelkedett. Egyetértek önnel abban, hogy a mostani pár év forrásfelhasználási gyakorlata lesz a meghatározó abban a tekintetben, hogy 2020 után mi lesz Magyarországon, mert 2020 után az biztos, hogy a fejles ztéspolitika ilyen formában nem fog működni. Hogy leszneke még vissza nem térítendő források vagy csak a visszatérítendő forrásokra kell koncentrálni, az ma nagyon sok kérdést felvet. Képviselő úr szóba hozta a kiemelt eljárásrendek kérdését. Itt engedj e meg, hogy felhívjam a figyelmét, hogy nagyon sok kérdés tekintetében képviselő úr azért a tényekkel nincs tisztában. Hiszen ha tisztában lenne, akkor nem mondana olyat, hogy a kiemelt eljárásrend egyfajta pártpolitikai meggyőződés eredménye. Hiszen a kie melt eljárásrend jelenti például azt, hogy Magyarországon a Magyar Országgyűlés a magyar emberek felhatalmazásából hozott egy döntést arra vonatkozóan, hogy egészségügyi ellátórendszer milyen finanszírozási modellben működik. És a magyar emberek felhatalma zásával a Magyar Országgyűlés képviselői úgy döntöttek, hogy alapvetően az egycsatornás finanszírozási modellt működtetjük. Ettől kezdve, amikor az állam az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére szán uniós vagy hazai forrásokat, akkor nem történik más, mint az állam forrást nyújtóként és az állam forrásfelhasználóként találkozik magával. Ilyenkor a kormányzat nem tett mást, mint élt azzal az európai uniós szabályok adta lehetőséggel, hogy kiemelt eljárásrendben - mivel tudjuk azt, hogy mely kórházban, az ország mely részén milyen típusú ellátási problémák vannak - lehetőséget adjunk arra, hogy gyorsabban lehessen ezeket a fejlesztéseket megvalósítani, ezeket a fejlesztési forrásokat gyorsabban lehessen kihelyezni. De azt gondolom, a kiemelt eljárásrend még a vita további szakaszában is fel fog merülni. Abban a tekintetben is tetszik tévedni, képviselő úr, hogy bármilyen előnyben részesülnének a kormánypárti polgármesterek. Ezt akkor lehetne realizálni, ha Magyarország mintegy 3200 településé nek mindegyikén kormánypárti polgármesterek nyerték volna el a választók bizalmát. Ez sajnos nincs így. Törekszünk rá, mint ahogy a vállalkozók többségét is szeretnénk megnyerni magunknak, de szeretném felhívni a figyelmét, hogy sem a Botka László polgárme ster úr által vezetett Szeged, sem a Janiczák Dávid polgármester úr által vezetett Győr (sic!) nem annak
