Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2949 élményfürdő hiányzik, nem is a kosárlabdaakadémia, no pláne nem még egy ennél jóval nagyobb, teljesen üresen ipari park Pécsről. Nem ez hiányzik. N agyjábanegészében egyébként, ha végigmennénk - képviselőtársaim majd el is fogják mondani - hasonlóképpen nem találkoznak a miniszterelnök ígéretei egyébként a helyiek kívánalmaival. Biztos, hogy van egyébként ebben kivétel is, és biztos vagyok abban is, hogy van olyan pécsi, akinek az élményfürdő hiányzik. Szerintem a munkahelyek jobbak hiányoznak, és ezért beszélnék kicsit többet a gazdaságfejlesztésről és a versenyképességről. Ma napirend előtt is erről beszéltem, és gondoltam, ma délután ezeket a fanfá rokat fogjuk hallgatni, hogy a leghatékonyabb forráslehívási mechanizmus, a legegyszerűbb, a leggyorsabb, és fantasztikus mennyiségben ömlik ide a pénz az Európai Unióból. Ehhez képest a Világpiaci Fórum legutóbbi felmérései alapján Magyarország a versenyk épességi mutatók tekintetében, tehát hogy a világ piacán hanyadikak vagyunk, hat helyet rontott. Ez a hatalmas munka, amit Lázár János elmondott, amiben majdnem megszakadt egyébként az államapparátus, és talán még a Jóisten is segített bennünket, az valój ában, tisztelt hölgyek, urak, arra volt elég, hogy a 63., helyről a 69. helyre csúsztunk vissza a világban. De nézzük meg, mire volt elég ez a teljesítmény az Európai Unióban! Az Európai Unióban az előkelő 25. helyen vagyunk a 28ból, 3 tagállamot tudunk m egelőzni a versenyképesség szempontjából, ez a három tagállam pedig nem más, mint a nem olyan régen csatlakozott és egyébként belpolitikai vitákban fuldokló Horvátország, a nagyjábanegészében becsődölt Görögország és a Görögországhoz ezer szállal kapcsoló dó Ciprus. Őket tudjuk megelőzni, és mindenki más előttünk van. Tavaly, a 2015. évben versenyképesség szempontjából elhúzott mellettünk Románia és Bulgária. Most már mi nem a fényes Nyugatot követjük, nem őket üldözzük, hanem ebben a versenyben először még utol kell érnünk versenyképesség szempontjából Bulgáriát és Romániát is. És olyan hatalmas gazdaságok, mint a cseh gazdaság meg a szlovák gazdaság, nem beszélve egyébként akár a kétmegyényi területű Szlovéniáról, pedig folyamatosan nagyobb fejlődési mutat ókat mutatnak gazdasági szempontból, mint Magyarország. Éppen ezért azt gondolom, hogy azokat a fanfárokat kicsit halkabbra kell állítani, amelyeket most hallunk. Nem kell országszerte nagyvárosokban egész nap ünnepségeket rendezni, és úgy gondolom, hogy i nnen is inkább a tanulságokat kell levonni. Melyek ezek a tanulságok? Magyarországnak tényleg nem azért rosszabb a versenyképessége, mert az Európai Unió nem volna hajlandó finanszírozni ezeket a versenyképességet javító, a gazdaságba pénzt pumpáló, a magy ar vállalkozásokat segítő programokat. Nem is azért van ez, mert önök ezeket a programokat nem dolgozták ki. Még ezt sem tudnám állítani. Hanem azért van ez, mert önök politikai kijelölés alapján határozzák meg, hogy kiből lesz sikeres vállalkozó Magyarors zágon, és kiből nem. A világ nagyobbik részén ez nem így működik. Ott azt, hogy valaki sikeres lesze, egész egyszerűen a tapasztalata, a munkabírása, a kockázatvállaló képessége, a szorgalma és a bátorsága jelöli meg, Magyarországon pedig az, hogy a kedve s vezető ujja kire mutat rá. Látjuk is, hogy kik voltak ezek, akik kiválóan teljesítettek a korábbi közbeszerzési eljárásokon, ahol nagy mennyiségű európai uniós forrást is igénybe lehetett venni. Simicska Lajos volt az egyik ilyen, Garancsi vagy éppen Més záros „nem stróman” Lőrinc a másik. Ők akarják adni a mai magyar gazdaság gerincét, és ők azért nem tudják felvenni a gazdasági versenyt, azért nem versenyképesek, mert igazából, akikkel nekik versenyezniük kellene, ők jöttek abból a szférából, ahol megtan ulták, hogy mit csinálnak, van rá felkészültségük, van hozzá bátorságuk, tűrik a kockázatot, és nem csak a politikai kapcsolataik alapján kerültek oda, ahova kerültek. Ma Magyarországon mindenki tudja, hogy ha a közbeszerzéseken akar nyerni, akkor kikkel k ell neki összefogni. És ha véletlenül nem így van, akkor ezek az emberek még üzengetnek is egymásnak a sajtóban, hogy minden egyes vállalkozó pontosan tudja azt, hogy éppen ma melyik akolhoz érdemes tartozni. Úgy gondolom, ez az, ami lehúz bennünket a vers enyképesség tekintetében. Ezért ebbe akármennyi pénzt is be lehet pumpálni, mert valójában ezek a magánvagyonok fognak nőni, és
