Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - VERESNÉ NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2878 biztonságát kampánytémává tevő kormány egyszerűen más mércével méri a magyar férfiak által magyar nők ellen elkövetett erőszakot, ami, azt gondolom, teljes mértékben elfogadhatatlan. Az LMP szerint bármilyenfajta kettős mérce ebben a kérdésben is megengedhetetlen. A kormánynak minden erőszaktevővel szemben zéró toleranciát kell hirdetnie, és nemcsak szavakban, hanem tettekben is. Önöknek minden eszközük megv an rá, hogy ezt megtegyék. Nem nézhetik tétlenül, hogy átlagosan hetente meghal egy nő a partnere vagy korábbi partnere által, és hogy naponta több százezer áldozatot szed a nők bántalmazása. Az isztambuli egyezmény egy szemléletváltozást is hozhatna végre Magyarországon; az egyezmény felfogásában az erőszak elleni harc ugyanis ott kezdődik, hogy egyenlően bánunk a nőkkel - a háztartásban, a gyermeknevelésben, a munkahelyen, a bérezésben, mindenben. Itt az ideje, hogy a magyar kormány végre felismerje: a cs aládon belüli erőszak szorosan összefügg a nők hátrányos helyzetével. Nem egyfajta családi defektusról van szó, ahogy önök próbálják ezt beállítani. A Lehet Más a Politika parlamenti frakciója ezért újra benyújtja az isztambuli egyezmény ratifikációját sür gető határozati javaslatot, és felszólítja a kormányt, hogy ne halogassák tovább a szükséges lépéseket. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.) ELNÖK : A kormány nevében megadom a szót Novák Katalin államtitkár asszonynak. VERESNÉ NOVÁK KATALIN, a z Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ismét leszögezem, hiszen már többször volt erről szó, nem lehet elégszer ismételni, hogy az erőszak minden formája elfogadhatatl an számunkra. Ebben teljesen egyetértek önnel, és ahogy ezt eddig is hangsúlyoztuk, a jövőben is hangsúlyozni fogjuk. Ez a kiindulási pontunk. Én azt hiszem ugyanakkor, hogy nagyon sokat segítene a közös ügyünk előrehaladásának, ha ön sem ilyen szemellenző s módon közelítené meg ezt a kérdést, és látná azt, hogy mi minden történik ezen a területen, és ezeket az eredményeket is figyelemmel kísérné, esetleg néha ezekről is szólna. Azt hiszem, fontos lenne, hogy az áldozatokhoz, potenciális áldozatokhoz eljussa nak azok az új lehetőségek, amelyeket éppen az elmúlt éveknek az eredményeiként nyújtunk számukra. Azt mondja, hogy megnőtt a kapcsolati erőszak miatt indított eljárásoknak száma. Kérdem én, képviselő asszony: egyáltalán miért vannak ilyen eljárások? Miért lehet kapcsolati erőszakról beszélni? Melyik az a kormány, amely önálló büntetőjogi tényállássá tette a kapcsolati erőszakot, ha nem a mienk? Tehát az, hogy egyáltalán van ilyen tényállás, annak köszönhető, hogy mi a büntető törvénykönyvben ezt megjelenít ettük mint önálló tényállást. Beszéljünk erről az isztambuli egyezményről, mert látom, hogy teljesen erre van fixálva, akkor azért mondanék önnek néhány olyan adatot, amit bizonyára ön is ismer, csak ezekről nem beszél. A mi kormányunk írta alá az isztambu li egyezményt, azt hiszem, ez is mutatja az ebbe az irányba tett lépéseinket, nemcsak a szavainkat, hanem mi tettekkel is igazoltuk azt, hogy ezt egy fontos dokumentumnak tartjuk. Ha megnézzük azt, hogy hogyan állunk az aláírások és a ratifikációk tekintet ében: a 47 Európai Tanácstagállam közül 41en írták alá, 21en ratifikálták. Azt is fel tudom önnek akár sorolni, hogy melyek azok a tagállamok, amelyek minket megelőzően írták alá, és még mindig nem ratifikálták ezt az egyezményt: az Egyesült Királyság, Görögország, Litvánia, Németország, sorolhatnám ezeket a tagállamokat. Ezt csak azért mondom el, hiába csóválja a fejét, mert nem ez a lényeg, ez egy nemzetközi egyezmény, a nemzetközi egyezményeknek a ratifikációs folyamata egy hosszú eljárás, ezen minden országnak keresztül kell mennie, ezt teszi a magyar kormány is a maga normál medrében, tesszük ezt az isztambuli egyezmény esetében is. De ahelyett, hogy mi várnánk arra, hogy mikor történik meg az isztambuli egyezménynek a ratifikációja, majd a hatálybal épése, ehelyett inkább cselekszünk. Mi történt például az elmúlt
