Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik): - ELNÖK:
2850 ke ll becsülni azokat a fiatalokat, akik dolgozni akarnak, megélni és tisztességesen felnevelni a gyerekeiket, még akkor is, amikor én - még egyszer szeretném hangsúlyozni - abban hiszek, hogy nekik itthon lenne a helyük, és itthon kellene jól megélniük a fiz etésükből. De a megbecsülést abban is megmutathatnák képviselőtársaim, hogy a választójogban is ugyanazokat a lehetőséget biztosítják ezeknek a fiataloknak, merthogy az úgy lenne igazságos és korrekt. És akkor éreznék a fiatalok, hogy ők ténylegesen meg va nnak becsülve. Csakhogy ma valahogy úgy érzik, hogy még igazán haza sem akarják hívni őket, mert a „Gyere haza!” program valami csodálatosan sikerült - ugye, tisztelt képviselőtárasaim? , hiszen százmillió forintból 105 fiatalt sikerült hazacsábítani még az önök statisztikája alapján is. Azt gondolom, olyan lehetőséget kell ezeknek a fiataloknak biztosítani, amiért tényleg megéri nekik hazajönni, tényleg látják a lehetőséget ebben az országban, és azt érzik, hogy meg tudnak élni, a gyermekeiket fel tudják nevelni. És ne azt lássák, hogy most is a társasági adónál csak a felső 10 százalék az, aki megint jól fog járni, a kis- és középvállalkozók valahogy megint háttérbe lettek szorítva. Ne azt érezzék, hogy az öngondoskodás itt valahol bűnnek tekintendő, hisz en a magánnyugdíjpénztárjukat már elbukták, most pedig a kafetériából sem rakhatnak majd nyugdíjra félre vagy egészségpénztárba félre. Én azt gondolom, hogy a jövő felé kellene tekintenünk, lehetőségeket biztosítani a fiataloknak az öngondoskodásra, a vála sztójogban ugyanolyan lehetőséget biztosítani, mintha itthon lennének vagy egyébként határon túli magyarok lennének, merthogy ugyanolyan lehetőségekre van szükségük, mint bárki másnak. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK : Volner János képviselő úr, a Jobbik frakcióvezetője, tessék! VOLNER JÁNOS ( Jobbik ): Köszönöm, elnök úr. Palkovics államtitkár úrnak szeretnék válaszolni. A sors pikantériája, hogy pont egy közös ismerősünknél voltam most délután tárgyalni, egy nagyvállalatot vezet az úr. Nagyra becsül i egyébként államtitkár urat, és elismeri a képességeit. Amiről államtitkár úr beszél: itt azért el szeretném különíteni a Jobbik álláspontját esetleg más pártok álláspontjától. Mi nem vagyunk multiellenes párt, ez a vállalat, ahol jártam ma, ez is egy nem zetközi nagyvállalat. Mi megkülönböztetjük például a kereskedelmi multik magyarországi közjóhoz történő hozzájárulását meg, mondjuk, egy Magyarországon ipari kultúrát megteremtő, emberek ezreit foglalkoztató multinak a magyarországi közjóhoz történő hozzáj árulását. Azonban az nagyon fontos, államtitkár úr, amikor elsősorban EKDken, azaz egyedi kormánydöntéseken alapuló vissza nem térítendő támogatásokat ítél meg a kormány, kérdés, hogy jóe az, ha utánaszámolás nélkül osztogatnak - adott esetben más körülm ényeket nem vizsgálva - milliárdokat az adófizetők pénzéből, például a német luxusipar itt megtelepedett vállalatainak, vagy pedig van egy, a Jobbik által támogatott termeléstámogató adórendszer, amely mindenkire nézve világos szabályokat tartalmaz, a term elő szférát segíti adókedvezményekhez, és ilyen módon könnyítünk a vállalatok terhein. Én inkább a kiszámíthatóságot preferálnám ezen a téren. Meggyőződésem, hogy nekünk nem haragudnunk kell a multikra, hanem egyeztetni kell a kormányzatnak a magyar érdeke ket, és olyan módon kell eljárnia, hogy nem be kell zárnia a kapukat a multik előtt, hanem a gyártó, ipari kultúrát meghonosító multikkal meg kell találni annak az együttműködésnek a lehetőségeit, ami fel tudja virágoztatni Magyarországot. Önnek ebben egyé bként teljesen igaza van. Azonban nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy ezt mindig a magyar érdek mentén kell megtenni, úgy, hogy jól képviseljük az ország érdekeit. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm. Mesterházy Attila képviselő úr, előre bejelentett felszólaló. Parancsoljon!
