Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz):
2830 munkaerőpiac között, de nem mondják el azt, hogy ezzel együtt az életszínvonal, a megélhetési kérdések hogyan alakulnak. Azt gondolom, féli gazságokból politikai lózungokat építeni lehet, de valós kormányzati programot nem. (Dr. Szél Bernadett: Olvassa el a programunkat, államtitkár úr!) Nagyon szívesen megteszem, ha megkapom. (Dr. Szél Bernadett: LMP.hu!) Köszönöm szépen, igyekszem majd megke resni. A másik oldalon pedig, képviselő asszony, megfeledkezik számtalan nagyon fontos intézkedésről, ami igenis pont azokba az irányokba is tesz lépéseket, amelyeket önök számonkérnek. Azt mondják, hogy az innovációt támogatni kell. Csak az innovációs kia dásai a kormánynak a 201420as időszakban duplája az előző időszakhoz képest kifizetett összegeknek, 350 milliárd forintról 700 milliárd forintra emeltük ezeket a kiadásokat. A képviselő asszony nagyon sokat beszél arról, hogy egy teljesen más foglalkozta tási szerkezetre van szükség, kisebb államra van szükség, egyszerűbb adminisztrációra van szükség. Majd amikor a kormányzat ebbe az irányba tesz lépéseket, részben azért, hogy a munkaerőpiac hiányait tudja részben kezelni, akkor meg szakszervezeti oldalon lépnek fel. Ha az LMP valóban komolyan veszi azokat az állításokat, amelyeket megfogalmaz, akkor nagyon fontos, hogy koherens álláspontot képviseljen, és ne az állandó ellenzéki magatartással határozza meg azt, hogy egyegy ügy kapcsán milyen álláspontot v esz fel ezekben a vitákban. Tehát én azt gondolom, hogy az, ami itt ma több vita kapcsán is napirendre került, aminek eredményeként ma 650 ezer emberrel többen dolgoznak Magyarországon, mint 2010ben, igenis egy méltányolandó eredmény. Ennek a 650 ezer emb ernek a kétharmada az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedett el, és a fennmaradó egyharmada azokban a kategóriákban, amelyeket önök kritizálnak, de azok az emberek, akiket önök is kritizálnak például a közmunkafoglalkoztatás esetén, teljes egészében inakt ívak voltak. Tehát lehet ma kritizálni például a közmunkásminimálbér kérdését meg ezeket az állami juttatásokat, amelyeket ezek az emberek kapnak, csak ez konkrétan több tízezer forinttal több annál, mint amit azokban a függőségi rendszerekben a baloldali politika felépített ’90 óta Magyarországon; csak abban volt érdekelt, hogy embereket éppen a vízfelszínen tartson, állandó állami függőségben, hogy kitermelje a maga politikai utánpótlásbázisát. Ennek az elvesztése az, amiért önök itt ma a parlamentben ké tségbe vannak esve. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Szél Bernadett: Ez nem igaz!) ELNÖK : Köszönöm szépen. Folytatjuk a képviselői felszólalásokat. CsengerZalán Zsolt képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon! CSENGERZALÁN ZSOLT ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. 2010ben, az első képviselői fogadóóráimon, de hozzáteszem, hogy aztán később kezdő és gyakorló zsámbéki polgármesterként is, akik annak idején megkerestek, mind munkát, munkahelyet kerestek, munka iránt érdeklődtek. Ny ilván ez volt annak idején a legnagyobb probléma, és éppen ezért az Orbánkormánynak a munkaalapú társadalom, a „Segély helyett munka” program volt a kitűzött célja. Tíz év alatt egymillió munkahelyet teremtünk, ezt vállaltuk, és ez volt egy olyan vállalás , egy olyan megoldás, amelyről egyébként most például Szél Bernadett képviselő asszony itt azt mondta, hogy ezt az egész vitát azért kezdeményezték, hogy ilyen megoldásokat halljanak. (21.30) Nos, számtalan ilyen megoldást hallhattak az elmúlt 6 évben. Az ellenzék részéről erre mindig az volt a válasz, hogy ez porhintés, üres szlogen (Gőgös Zoltán: Mert az is!) , a szocialistáknak az akkori mentora úgy fogalmazott, hogy lárifári, egyszóval illúziókeltéssel vádoltak bennünket.
