Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - DUNAI MÓNIKA (Fidesz):
2800 helyén jött létre. Az elmúlt években éppen ennek a vállalati átalakításnak, amit egyébként a szakma is sok éve szorgalmazott, ennek az átszervezésnek az egyik eredménye az volt, hogy az egyes vállalatok között azonos munkakörben dolgozók közötti bér különbségeket ki kellett egyenlíteni. Nyilvánvaló, hogy a bérkiegyenlítések, a béregalizálások lefelé nem történhetnek, ezért három éven keresztül ezeknél a vállalatoknál az általános és az érdekelt felek által kölcsönösen elfogadott bérpolitika az volt, h ogy az azonos munkakörben dolgozók bérkiegyenlítése megtörténtéig az általános szinteket ezekhez igazítottuk. Ez egyébként azt jelentette, hogy mintegy 15,5 ezer ember havi átlagkeresete ’13ról 2015re 215 800 forintról 240 900 forintra növekedett, ami 11 ,6 százalékos növekedést jelent. Engedjék meg, hogy említést tegyek róla, mert hasonló a feladat az állami tulajdonban lévő regionális vízműveknél is. Tisztelt képviselőtársaim bizonyára emlékeznek rá, hogy a vízi közművekről szóló törvény végrehajtása sor án a rendszerváltás után létrejött mintegy 400 víziközműtársaságból jelenleg 37 vagy 38 jött létre. Nyilvánvaló, hogy az ezek közötti, ugyancsak azonos munkakörben dolgozó és azonos munkát végzők bérkülönbözeti arányait egalizálni kellett, azonos szintre kellett hozni. Örömmel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy ez megtörtént. Ugyanakkor az öt állami, nagy regionális vízi közműnél ez a bérkiegyenlítés mind a mai napig elmaradt, illetve csak részlegesen ment végbe. Ezen a területen tehát nyilvánvalóan felad ataink vannak. Ezeket a példákat azért hozom fel, hogy tisztelt képviselőtársaim lássák, hogy ahol az állam tulajdonos, ott a tulajdonosi felelősséggel igyekszik fellépni. Tisztában vagyunk a feladatainkkal, tisztában vagyunk azokkal a számokkal és eredmén yekkel, amelyeket elértünk, és tisztában vagyunk azokon a területeken is, ahol akár jövőre, de lépnünk kell. (19.10) Éppen ezért személy szerint is meggyőződésem, hogy ennek a mintegy 100 ezer állami vállalatnál dolgozó munkavállalónak is alapvetően érdeke , hogy a tegnapi napon létrejött bérmegállapodás tudomásom szerint a holnapi nappal megkötessék, ezzel mind a garantált bérminimumra, mind a minimálbérre vonatkozó megállapodás hatályosuljon, ennek a várható bérpolitikai következményei érvényesülhessenek a költségvetés korlátai között adta lehetőségeken belül, az eddig megszokott egyeztetési rend betartása mellett, tehát a munkaadók és a munkavállalók egymás között ennek az ütemét, mértékét és elosztási módját meghatározzák. Ennek reményében köszönöm meg fi gyelmüket. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönjük. Most megadom a szót Dunai Mónikai képviselő asszonynak. DUNAI MÓNIKA ( Fidesz ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Há z! Most már néhány órája tart ez a mai politikai vitanap, és úgy gondoltam, nem haszontalan dolog, ha a kezdeményezés címét felolvasom. Az ügyben kezdeményezett politikai vitanapot az ellenzék, akik közül most, úgy látom, talán tizenegyen tartózkodnak a te remben (Heringes Anita: Pont, mint ti!) ; tehát ez is megérne egy misét, hogy ennyire tartottáke önök fontosnak ezt a vitanapkezdeményezést, hogy akik aláírták a kezdeményezést, azoknak csak egy töredéke ül bent az ülésteremben. (Gyöngyösi Márton: Néz z már szét! - Dr. Szél Bernadett: Hol vannak a miniszterek?) Mi komolyan vettük a kezdeményezést, és minden felvetésre igyekszünk megfelelő módon reagálni. Azt sem értem pontosan, hogy a címe az, hogy: „A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről”. T isztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ellenzék! Nem igazán értem, hogy miért fáj az önöknek, hogy ha mi a címet is komolyan vesszük. Ha a munkaerőhiány, illetve mi inkább úgy fogalmaznánk, hogy a munkaerőkereslet növekedésének okait keressük, ha okokat keres ünk, akkor a múltról kell beszélnünk. Amikor önök azt mondják, hogy ne beszéljünk a múltról, akkor kérdezem,
