Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A Magyar Corvin-lánc Testületről szóló törvényjavaslat általános vitája - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2740 időszakhoz, amikor a magyar függetlenség és a magyar szellemi teljesítmény jelképe volt ez az elismerés. Miért nem nevezhetjük a magyar függetlenség jelképének is? Nyilvánvaló, hogy a névadóra való utalás a két világháború közötti magyar szellempolitika, kultúrpolitika szempontjából kiemelt jelentőséggel bí rt, hiszen megkérdőjelezhetetlen tény és a századelő történettudományi irányzatainak meghatározó gondolata a magyar nemzeti függetlenség elnyerése, megőrzése. Vannak, akik úgy fogták fel a két világháború közötti Magyarországot, hogy az első kiváló alkalom arra, hogy Magyarország független legyen, és a nemzeti szuverenitás leginkább érvényesülni képes legyen azután, hogy 1526ban Mohácson összeomlott az ország, elveszítette a függetlenségét, és azt nem is tudta visszanyerni tulajdonképpen egyes történelemtu dományi megközelítések szerint az 1920as évek elejéig. Ebből a szempontból a legfontosabb időszaknak Corvin Mátyás uralkodását tekintették, amely időszakban - ma is nyugodtan állíthatjuk, minden túlzás nélkül - Magyarország nemcsak nagyhatalmi, hanem az a kkori világértelemben világhatalmi tényező volt, hiszen még Kolumbusz előtt járunk két esztendővel, amikor Mátyás meghal, tehát az 1400as évek közepén, 1490ig azokkal a célkitűzésekkel nemcsak középeurópai hatalom, hanem az akkor ismert világ meghatározó hatalmi tényezője is Magyarország. Erre a megkérdőjelezhetetlen politikai, hatalmi, gazdasági teljesítményre utal a két világháború között a kitüntetés elnevezése, és erre utal a 2000ben felállított kitüntetés elnevezése és a 2010 után méltó helyére viss zaemelt kitüntetés elnevezése is. A magyar nemzeti függetlenség, a magyar nemzeti teljesítmény, a magyar befolyás erősítése KözépKeletEurópában, nemcsak a hatalmi eszközök segítségével, hanem szellemi eszközök által is. Nem elfeledhető és szükség szerint ma is ismétlendő, hogy ebben az időszakban nemcsak hatalmi eszközökkel vagyunk képesek a magyar nemzeti közösség territoriális hatalmát fenntartani, nemcsak fegyveres eszközökkel vagy pénzzel vagyunk erre képesek, vagy gazdasági befolyás erejével, hanem e lsősorban szellemi erővel vagyunk erre képesek, hiszen Magyarország ebben a korszakban, a XV. század közepén mégiscsak KözépEurópa szellemi központja is. Ha arra gondolok, hogy az itáliai reneszánsz pont Mátyásnak a hatására itt jelenik meg leginkább Közé pEurópában, ekkor van Magyarország abban a helyzetben, hogy Európa vezetői közé tartozik, és nem kullog az európai vezető hatalmak után, akkor ez, azt gondolom, jól mintázza a tudományos életben elvárt célkitűzést. A minap kezembe akadt egy statisztikai é vkönyv a két világháború közötti időszakról, és abban például az egyik statisztikai adat arról szól, hogy a Magyarországon élő emberek közül hányan jártak egyetemre és hányan jártak középiskolába, gimnáziumba a két világháború között. A klebelsbergi kultúr politikának, az ambiciózus tudományos kultúrpolitikának, sőt - nyugodtan mondhatom - a szellemifölényelméletnek a kézzelfogható eredménye az, hogy a két világháború közötti Magyarországon létszámarányosan, lakosságarányosan az összlakossághoz képest tö bben jártak gimnáziumba és többen jártak egyetemre, mint Ausztriában. A GDP nem közelítette meg az osztrák GDPt, talán a 30as évek végén járt leginkább hozzá közel, de soha nem haladta azt meg, és számos gazdasági adatban voltunk hátrányban, de ami az ok tatási rendszer reformját, az intellektuális erő kihasználását, a szellemi képességeink előnyre fordítását, és hogy ezzel előnyre szert tenni képesek legyünk Európában politika megvalósulását jelenti, mindenféleképpen ezt nyugodtan elmondhatjuk. Tehát azt gondolom, hogy akik a Corvinlánc kitüntetés mellett leteszik a voksukat, akik támogatni fogják az ehhez kapcsolódó szellemi, tudományos, kulturális munka, a Corvinlánccal illetettek és kitüntetettek munkájának segítését egy köztestület által, azok jó ügy mellé teszik le a voksukat és a szavazatukat itt a parlamentben, tekintettel arra, hogy nemcsak a névadó, hanem maga a kitüntetés is erről szól. Azt gondolom, hogy az eddig elmondottak Klebelsbergre hivatkozva és a Corvineszmének a hangsúlyozását jól mut atják, hogy a kultúrpolitikai törekvésekbe ez hogy illeszkedett bele pozitív értelemben. Az általam elmondottak a rendszer hibáit természetesen nem negligálják, én csak arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen kitüntetéssel az adott korszak mit v olt képes üzenni.
