Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2726 A felsőoktatás zsugorodása óriási baj, nagyban csökkenti az inn ovációs képességünket, csökkenti a versenyképességünket és - kapcsolódva a vitanaphoz is - közvetve erősíti a munkaerőhiányt is. Menjünk tovább. A doktoranduszhallgatók arányában is elég rosszul állunk az uniós átlaghoz képest. A helyzetet tovább rontja, h ogy ma nem fizetik meg az oktatókat, kutatókat, a versenyszféra egyből elszívja a tehetséges fiatalokat. Tényleg csak a nagyon elkötelezett és lelkiismeretes tanársegédek és kezdő kutatók maradnak a pályán, amiért alig kapnak elismerést. A kormánynak az ő bérük nem olyan fontos. Ha nincsenek doktoranduszaink, nincsenek fiatal kutatóink, akkor szintén gyengül az innovációs teljesítményünk. A felsőoktatás kapcsán hadd említsem a KSHnak egy friss kiadványát, amely a 2015ös innovációs helyzetet elemzi. A fels őoktatási szektor K+F tevékenységével kapcsolatban a KSH is kiemeli, hogy folyamatos a mérséklődés, ami a kutatóhelyek, a létszámadatok és a kutatásfejlesztési ráfordítások vizsgálata során egyaránt megfigyelhető. Az európai tanulmány is vizsgálta a K+F á llami kiadásait. Ennek kapcsán kibontakozott már korábban is egy szakmai vita, hogy mi számít K+F kiadásnak és mi nem. Az LMP azt mondja, hogy minden költségvetési 100 forintból 23 forintot kellene innovációra költeni. Jelenleg mi azzal számolunk, hogy az ország 1 forint 20 fillért költ rá 100 forintból. Tehát legalább meg kellene duplázni ezt a költésünket. Az innovációs ráfordítás a legjobb beruházások egyike, sokszorosan térül meg később. De nem elég a ráfordítások növelése, sokkal jobban kellene ismern ünk az innovációs források hasznosulását és eredményességét is. Az LMP a korrupció aktív üldözője, márpedig a kutatásfejlesztési forrásoknál is találkozunk számos olyan programmal, pályázati megvalósítással, ahol felmerült erős gyanúja annak, hogy itt biz ony kormányközeli emberek zsebében kötöttek ki az innovációra szánt pénzek. Hasonlóan fontos a cégek K+F ráfordítása is. Sajnos ez is átlag alatt marad Magyarországon. Szükség lenne több adókedvezményre, több tájékoztatásra, jó példák átvételére, kormányza ti programokra. Az innovációt is tanulni kell, erre lehetnének külön programok az oktatási rendszeren túl is. Amiben igazán le vagyunk maradva, az az innovációt végrehajtó kis- és középvállalatok aránya. Ezért is hangsúlyozza az LMP a fiatalokra célzó munk ahelyteremtés fontosságát, hiszen leginkább a kreatív fiataloktól várhatjuk az innovációs teljesítményt. A felmérésben a következő indikátor a tudásalapú munkát végzők aránya volt. Bár ez csak kevéssé az uniós átlag alatti, csalóka lehet az összehasonlítás azon munkakörök beszámítása miatt, amelyek esetében kevésbé várhatjuk az innovációt. Mindenesetre rendkívül komoly problémát jelent, és ennek hatása a jövőben is fog érződni, hogy a FideszKDNPkormány kiszolgáltatta a szakképzést az oligarcháknak. Lebutí tották a szakiskolák után a szakközépiskolák oktatását és a szakközépiskolákban folyó oktatást is, lecsökkentették a természettudományos tárgyak tanítását. De tágabb értelemben az egész közoktatási rendszerünk alkalmatlan arra, hogy a XXI. század kihívásai ra felkészítse a fiatalokat. (13.40) Hoffmann Rózsától kezdve Czunyiné Bertalan Juditon át Palkovics Lászlóig mindenki azon dolgozik, hogy a fiatalok fejébe komplett tudástárat ültessen, ahelyett, hogy gondolkodni tanítanák meg őket. Nem enciklopédiákra va n szükség, arra manapság ott van az internet mindenkinek a zsebében, hanem kreatív és vállalkozni hajlandó fiatalokra. A lexikális tudást erőltető oktatás kizárja az alternatív módszereket, új művelődési formákat is. És végül fontos indikátor a közepes és magas technológiai intenzitású termékek exportja is. Egyedül itt láthatunk az uniós átlag feletti teljesítményt, de ez kizárólag a külföldi autóiparnak köszönhető. Amivel az a baj, hogy bármikor továbbállhat másik országba. Ez nem a miénk, ez nem a mi telj esítményünk, ez főként a német tőkének az ereje. (Bányai Gábor: Szégyellni kell?)
