Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A Szociális Munka Napjának munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - RIG LAJOS (Jobbik):
2620 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Átgondolva az itt elhangzottakat, nagyon egyszerű összefoglalni: nesze semmi, fogd meg jól. Amikor a bizottság elé került ez a törvényjavaslat, azt mondtam, hogy ez egy jó út, hiszen meg kell adni a tiszteletet, az erkölcsi megbecsülést a szociális ágazatban dolgozóknak, hiszen ők a nemzet asztalára évtizedek óta már le tettek valamit; letettek valamit, de nem kaptak érte semmit. Kértek két követelést, az egyik most valamilyen szinten megpróbál teljesülni úgy, hogy egy másik ágazat dolgozói ellen pedig egy negatív hatás lesz. A köztisztviselők ellen. Ezt a két ágazatot az ért ne ugrasszuk egymásnak! Ez az egyik. A másik: nagyon szépen elmondta államtitkár úr és képviselő úr is annak a történetét, hogy miért pont november 12ére kellett ezt tenni. Valóban így volt. Elmondta, hogy milyen áldozatos munkát végeznek a szociális szférában dolgozók, elmondta, hogy milyen veszélyeknek vannak kitéve, s elmondta azt is, hogy a kiégésszindróma ebben az ágazatban sokkal fokozottabb, mint az egészségügyi szektorban. És miért? Azért, mert áldozatos munkát végeznek, és sokkal kevesebb béré rt, mint az egészségügyi dolgozók. Vannak terapeuták, akik megpróbálnak rajtuk segíteni, és olyan tanácsokat adnak, hogy végezzenek pihenési, rekreációs tevékenységeket. Igen, de mikor? Amikor végeznek a munkával és hazamennek a családjukhoz? Ha van család juk, ha még nem váltak el. Mert az is tény és statisztikai adat, hogy az egészségügyi és szociális rendszerben dolgozók legnagyobb hányada elvált és különálló, egyedül neveli a gyermekét. Tehát ha végez a munkával, ami nemcsak napi nyolc óra, hanem lehet, hogy tizenkét óra, ha lelkiismeretesen csinálja, és akkor ott van neki a család. Utána ő már rekreációs tevékenységet nem tud folytatni. Mik a követeléseik? A bérfejlesztés, és ezt nem akarom megismételni. Ha államtitkár úr behunyja a szemét, mélyen magába néz, és őszintén szeretne válaszolni, akkor azt mondja, hogy igen, képviselő úr, igaza van, kell ez a béremelés, ezért harcolunk, és ezt jövőre megadjuk nekik. November 12e jövőre vasárnapra fog esni. Lehet, hogy ez demagógia, de a következő év után a 20 18as év választás. Ez kevés lesz a szociális dolgozóknak. A szociális dolgozóknak első lépcsőben a béremelés, az életpályamodell, ami már régóta várat magára, és ez a pihenőnap. Amivel plusz tud nekik segíteni az önkormányzat, az elismerő címek adományozá sa, ami minden egyes önkormányzatnak lehetősége, hiszen rendeletben határozhatja meg azt, hogy milyen helyi kitüntetéseket adományoznak egy díszpolgárnak, akár egy egészségügyi vagy szociális szférában dolgozó embernek. (16.20) Nagyon sok város csak azt tu dja megtenni, hogy november 12én megemlékezik az összes dolgozójáról, aki akár a közigazgatási területén, akár a közigazgatási területén kívül lát el időseket, értelmi fogyatékkal élőket és rászorulókat, azokat az embereket, akiket mi vagy a hozzánk hason ló emberek sajnos nem tudjuk a munkánk által ellátni őket, ezért szorulunk az ő segítségükre. Nekünk, politikusoknak egyetlen feladatunk van ebben, hogy mi viszont hálaképpen segítsük őket. A Jobbik tudja támogatni azon törekvéseket, hogy november 12ét te gyük munkaszüneti nappá a szociális ágazatban dolgozóknak, de ezáltal ne sújtsunk más munkavállalókat, hogy tőlük elvesszük. „Adj esélyt a másiknak is” elven kellene ennek működnie véleményem szerint. Vágó Sebestyén képviselőtársam elmondta, hogy valóban a szociális szféra az, és most megint magam ellen fogok beszélni, amelyre a legnagyobb elszívó hatással az egészségügy rendelkezik. Hiszen a szociálisan ágazatban dolgozók és az egészségügyi ágazatban dolgozók között, akik a munkát végzik, van egy közös hal maz, az az ápolás. És az egészségügynek körülbelül 40 százaléka egy ápolási mechanizmusra épül rá. Tehát az a szociális szférában dolgozó gondolkodás nélkül átmegy most az egészségügybe, hiszen ott volt egy bizonyos bérfejlesztés, ugyanazt a munkát kell ne ki elvégeznie, mint az előző ágazatban, de valamivel több béréért. És így lehet, hogy ideje is lesz arra, hogy rekreációs tevékenységet folytasson. Hiszen ott álltak rendelkezésre olyan uniós források, amelyekben részesülhettek az egészségügyi ágazatban do lgozók, hogy elmehettek egy hosszú
