Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 21. hétfő (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
2422 önök kormányra kerültek; persze, az off shoreos barátaik nem, azok az emberek ugyanúgy élősködnek Magyarországon, mint a Fidesz előtt. (Németh Szilárd István: Na, még fél perc!) A holnapi napon folytatódnak a bértárgyalások. Én szeretném leszögezni azt, hogy mi úgy látjuk, hogy teljesen rossz pályán mozognak, nem a jó kérdésekről beszélnek. Most ott arról folyik a vita, hogy hogyan lehetne kompenzálni a vállalkozásokat a béremelésért cserébe. Mi pedig azt mondjuk, hogy arról kell beszélni, hogy hogyan lehet Magyarországon egy olyan igazságos ad órendszert bevezetni, ahol aki létminimum alatt keres, az semmit nem adózik. Ugyanis akinek kenyérre, tejre nem telik ebben az országban, az ne adózzon annyit, mint az, aki Mercedesszel meg Isten tudja, milyen autókkal jár. Úgyhogy innentő l elkezdve azt tudom önöknek mondani, hogy szégyelljék magukat, ha csak aprópénzzel akarják a magyar állampolgárokat kifizetni. ELNÖK : Ismét Cseresnyés Péternek adom meg a szót. Parancsoljon! CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Kösz önöm szépen, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy a hadoválásról is érdemes lenne egy vitanapot szervezni, hogy ki és hogyan hadovál itt a parlamentben, és a siker meghatározásáról, a siker fogalmának a meghatározásáról is érdemes lenne beszél ni. De azért nehéz, hisz mi már többször beszéltünk és talán vitatkoztunk is egymással a parlamentben e témában, mert képviselő asszony mindig úgy szólal fel, mintha tegnap vagy éppen ma kezdődött volna el Magyarország történelme, vagy éppen tegnap vagy ma kezdődött volna el egy gazdasági folyamat, amit éppen kritizál. És éppen azért vagyok kénytelen, mert minden felszólalását ez jellemzi, visszautalni megint arra, hogy honnét indultunk. Mi volt 2010ben? Mi volt az az állapot, ahonnét eljutottunk odáig, ho gy ön most már bátran mondhat a parlamentben olyat, hogy számonkérnek rajtunk valamit, vagy elvárják, hogy megcsináljunk valamit, mert ha 2010ben nem ez a kormányzat kormányzott volna, vagy 2010 óta nem ez a kormány kormányzott volna, és nem azt a gazdasá gpolitikát folytatta volna, amit tett, akkor lehet, hogy nem arról kellene itt beszélnünk, hogy mennyivel kellene emelnünk az emberek bérét, hanem sokkal rosszabb helyzetről és helyzetekről kellene tárgyalnunk. De hogy tisztában legyen azzal, hogy honnét i ndultunk, néhány számot hadd ismételjek el megint önnek! Körülbelül 3 millió 800 ezer volt a foglalkoztatottak száma 2010ben, ez körülbelül 55 százaléka volt a magyar munkaképes korú lakosságnak; most, jelen pillanatban közel 70 százalékos a foglalkoztato ttság, és 4,4 millióan dolgoznak Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy 680 ezerrel többen dolgoznak a munkaerőpiacon, és ebből körülbelül 460470 ezren a versenyszférában (Dr. Hadházy Ákos közbeszól.) tudtak elhelyezkedni. Nem, képviselő úr, nem a londoniba n, ezt önök szeretik hangsúlyozni, nem a londoni munkaerőpiacon; a magyar munkaerőpiacon, a statisztika ezt mondja, kár, hogy ezt kiabálják, mert nincs igazuk. Ebből látszik, hogy csúsztatnak minden egyes felszólalásukban. Tehát a magyar munkaerő jelentős része a versenypiacon tudott elhelyezkedni. Miután a magyar gazdaság rendbe jött, többek között annak köszönhetően, hogy teljesen más adópolitikát folytatott ez a kormányzat, mint az előző kormányzatok, ennek eredményeképpen el lehetett kezdeni a béremelés folyamatát is. 2013 óta folyamatosan emelkednek Magyarországon a bérek reálértékben, és ez a fontosabb, ez érdekel mindenkit, hogy azt a pénzt, amit hazavisz a családjának, azt hogyan tudja elkölteni, mennyi mindent tud belőle vásárolni a boltban, a piaco n, és ez folyamatosan felértékelődik, és egyre többet ér. Ahogy már elmondtam az előző felszólalásban: reálértékben a bérek ez idáig 2010 óta több mint 23 százalékkal nőttek. Ennyivel ér többet a bérük az embereknek, az átlagbérük az embereknek. Ha csak az utolsó egy évet nézzük, akkor olyan mértékű reálbérnövekedés következett be Magyarországon, amelyik egyhavi bérrel növelte meg a bérét mindenkinek. Ez azt jelenti, hogy
