Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 11. péntek (186. szám) - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény eltérő szöveggel való hatálybalépéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2289 Az itt beterjesztett kicsi kis módosítás kapcsán a szocialista vezérszónok az átláthatatlanságról beszélt. Önmagában gondot jelent a számára , hogy az év közepén - most már több éve - elfogadjuk a költségvetést. Mi azt gondoljuk, hogy ettől áttekinthetőbb a rendszer. Erre a költségvetés érintettjei, az adózók, legyenek azok magánszemélyek és még inkább vállalkozások, sokkal inkább rá tudnak kés zülni egy adott költségvetési évre. Tehát ezt mi pozitívumnak tekintjük, hogy képesek vagyunk egy fél évvel korábban már megalkotni a következő év költségvetését. Nem mindig volt ez a gyakorlat. A szocialisták követték azt a tradicionális gyakorlatot, hogy az év végén fogadják el a költségvetést. Egy darabig mi is ezt a gyakorlatot folytattuk. Na, abban az időben az átláthatóság és a tervezhetőség olyan volt, hogy még véletlenül sem, de még véletlenül sem tartották egyetlen költségvetési évben azokat a szám okat, amiket a költségvetésben megterveztek. Soha nem tartották a növekedési célt, soha nem tudták tartani a hiánycélt, azaz a költségvetésnek egyetlen fő száma sem teljesült. Nem véletlenül voltunk a túlzottdeficiteljárás hatása alatt, ahonnan ez a kormá ny vezette ki Magyarországot. Nem véletlenül taszítottak minket bóvliba, ahonnét ez a kormány hozta fel az országot. Ezek után bírálni azt a költségvetési tervezési gyakorlatot, ami kétségtelen, hogy az előreláthatóságot segíti, számomra egyszerűen felfogh atatlan és érthetetlen. Azt gondolom, hogy helyesen teszi a kormány, ha folytatja ezt a gyakorlatot, és már az év közepén elfogadja a következő év költségvetését. Ugyanakkor persze ez jár - kétségtelenül - azzal, hogy a már elfogadott költségvetési törvény t pontosítani kell. Itt is erre teszünk kísérletet. Államtitkár úr megemlített néhány nem túl kardinális területet az egész költségvetés szempontjából, hiszen ő azt rögzítette, hogy a költségvetés fő számai semmilyen módon nem változnak. Marad a 3,1 százal ékos gazdasági növekedési elképzelés, a 2,4 százalékos hiánycél, és ennek megfelelően tovább fog csökkenni az államadósság. Abban, hogy a cafetériaszabályokat illetően a személyi jövedelemadóban, tehát az adótörvényekben hoztunk egy szabályt is, most ehhez igazítjuk a költségvetési törvényt, nem látok benne az égvilágon semmi gondot, sőt, ezt kell tennünk. Az, hogy december 20a helyett 28ig adunk lehetőséget költségvetési szerveknek arra, hogy befizessék a központi költségvetésbe azt, amit fizetniük kell, vagy tartalékot képeznek, abszolút technikai kérdésnek tekintem. Átalakítottuk az oktatás rendszerét, és mostantól kezdve Klebelsberg Központnak hívjuk azt, amit tegnap másként hívtunk, és ezt átvezetjük a költségvetési törvényben. Nem látok ebben az égvi lágon semmi kivetnivalót. Ezek annyira technikai kérdések, hogy egyszerűen nem is érdemes beszélni róla. Egy olyan terület van, amit szóba hozott a képviselő úr, amiről lehet beszélni. Itt is egy gyakorlatot folytatunk, mindig a költségvetési törvényben ha tározzuk meg azokat a számokat, amik a közbeszerzéseket érintő fő számok. Az értékhatárt itt árubeszerzés esetén 8ról 15 millióra növeljük, építési beruházás esetén 15ről 25 millióra, szolgáltatási koncesszió esetén 25ről 30 millióra, amikor nem kell kö zbeszerzést lefolytatni. Amikor azt mondjuk innen a parlament magasságából, hogy ezzel átláthatatlanok leszünk, meg ez tarthatatlan, ez tragikus, és mindenki, aki közbeszerzést bonyolít - mert valljuk be, ezek azért bagatell közbeszerzések , és nem a közp onti kormányzat folytatja ezeket a közbeszerzéseket, mert nyilvánvalóan a központi kormányzat vagy a nagy intézmények nem 15 millióval vacakolnak; mi, akik költségvetési szervek vezetői voltunk, mi ezt tettük. De azt gondolni, hogy minden költségvetési sze rv vezetője gazember, és ki akarja játszani a szabályokat, az egyszerűen sérti azokat, aki ezeket a közbeszerzéseket lefolytatja. Ez egyszerűen életszerű, hogy igazítjuk évente ezeket a számokat és szabályokat, és nem az élettől elrugaszkodott számok jönne k ide, hanem olyanok, amit az élet diktál. Az, hogy a közbeszerzési törvényt tudjuke úgy változtatni, hisz ez is napirenden van, hogy az átláthatóságot növelje, hogy a kiszámíthatóságot növelje, hogy a visszaélésekkel szemben fel tudjunk lépni, az nem enn ek a költségvetésnek a kérdése, nem ennek a törvénynek a kérdése; nem ezeken a tételeken múlik, azt gondolom, képviselő úr. Ez a
