Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
2245 vagyona, nincs önálló keresete, éppen ezért az ő életé t, az ő igényeit csak tartással, ha már nincs egységes család, tudja megvalósítani, így hát valamelyik felet vagy valamelyik szülejét, esetleg mind a két szülejét kötelezik arra, hogy a gyermek tartásáról az ő megélhetésére, tehát a szülőknek a megélhetésé re tekintet nélkül is, tehát annak rovására is gondoskodjék. Ehhez képest a szülőtartás egy teljesen más viszony, hiszen mire eljut ide az ember, és abba a korba jut, és ne adj’ isten, erre szüksége van, addig van mögötte egy gazdasági élet, tele döntésekk el, tele lehetőségekkel, tele hibákkal, tele sikerekkel. Ugyanez egyébként már akkor az ő felnőtt gyermekére is elmondható, hiszen neki is többszörös választási lehetősége van, hogy milyen úton megy, sikeres vagy sikertelen lesz. Úgy gondolom, hogy az egy teljesen más gazdasági viszony, amikor egy szülő rászorultságáról, egy rokon, egy felnőtt rokon vagy adott esetben a házastárs - hiszen ugyanaz a kategória az is - tartási kötelezettségéről beszélünk, ami egy jóval másabb jogviszonyt jelent. Éppen ezért, e gyébként helyesen, nincs is tekintettel már erre, illetve bocsánat, pontosan tekintettel van arra, hogy meddig nyújtható és meddig köteles tartás nyújtására, hiszen a saját megélhetésének a rovására már nem köteles ebben az esetben. Tehát nagyon nyugodtan, életszerűen azt lehet mondani, hogy lepapírozhatja valaki a bíróság előtt, hogy bizony ő az utolsó fillérig feléli a keresetét, és a vagyoni helyzete olyan, hogy képtelen a felnőtt, nagykorú hozzátartozójának a tartására. Azonban azt említettem önöknek, h ogy ha voltak is ilyen perek, nem voltak túl gyakoriak, és egyáltalán nem voltak jellemzőek. Viszont azzal, hogy olyan irányba tereljük most ezeknek a pereknek a lehetőségét, hogy mögötte egy állami struktúra áll annyiban, hogy ha fő szabály szerint a jöve delemhányada és az intézményi térítési díj közötti különbség fellép vagy jelentős mértékű lesz, akkor először az állam akként lép be ebbe az egyébként a személyeknek a magánviszonyába, hogy egy megállapodási lehetőséget ad nekik, ha jól értelmezem, és ha e z a megállapodási lehetőség nincs, akkor van lehetősége az intézményvezetőnek. Itt most nem tudom, hogy akkor járási hivatalon keresztül, vagy maga az intézményvezető lépe fel ebben az esetben. Bár nem tudom, hogy a fenntartónál vane erre jogi képviselet i vagy a szervezeti egység képviseletére lehetősége; azt hiszem, ez egy fenntartói alapszabályban vagy bármilyen más szerződésben rögzítve van. De ha jól értem, ekkor lép így az intézmény mégis egy bírósági szereplővé, és avatkozik be valójában két felnőtt magánszemély egymás közötti nemcsak vagyoni, hanem - és akkor talán ez itt a probléma lényege - személyes és magánviszonyába. Hiszen nagyon sokszor azt lehetett látni, hogy a tartási szerződések és a tartási perek mögött - ilyenhez viszont már volt szeren csém - nagyon sokszor megromlott emberi kapcsolatok álltak. És ezzel az intézmény talán még lök ezen egyet, és esetleg ront ezeken a helyzeteken, amelyek ilyen megromlott személyi viszonyok között vannak. El kell fogadnunk, hogy nem mindenkinek sikerül úgy a személyes felnőtt élete a családtagjaival, a szüleivel szemben, ahogy szerette volna, hiszen valószínűleg mindenkit úgy neveltek fel, hacsak nem a farkasok nevelték, hogy a szülői tisztelettel vagy a tőlük kapott törődéssel szemben valamilyen más törődé st, valamilyen tiszteletet tanúsítanak, de úgy gondolom, az állam ebben az esetben úgy avatkozik be, hogy egy sokkal nagyobb gyötrelmet okoz az egyébként is megromlott viszonyban. Én nagyon nagy részt mindig azt látom, és az élet sajnos ezeket hozza elő, é s értem én, hogy az állam próbálja azokon visszahozni, akiknek esetleg van valamije, a saját kiadásait, a saját terheit, de általában mindig olyan esetekben fog ez előbukkanni, és ne legyen igazam, amikor egy rendkívül megromlott szülőgyermek viszonyba ke ll hogy az állam belépjen harmadik félként, és próbáljon meg érvényesíteni egy díjkülönbözetet vagy a díj és a jövedelemhányad közötti különbözetet. Persze nyugodtan mondhatjuk azt, hogy annyi biztosítékot jelent a jogszabályokban a tartási sorrend, hiszen itt se tudja megelőzni a szülő a tartásra szoruló gyermeket, házastársat, élettársat, tehát meglehetősen a végén csatlakozik be a szülő, de azt is mindenki tudja, hogy életszerűen akkor kerülnek a szülők ilyen intézménybe, vagy akkor kerülhetnek ilyen int ézménybe, amikor a gyermekeik már túl vannak a gyermekvállalásnak azon a zenitjén, hogy ők maguk gyermektartásdíjfizetésre kötelezettek lehetnek vagy legyenek.
