Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2241 vegetálnak, pályázati pénzekre pedig csak a nagyok pályáznak jó eséllyel, például a Máltai Szeretetszolgálat. A kicsik kimaradnak, maximum konzorciumi tagként tudnak csatlakozni. Ezzel gyakorlatilag elsorvasztják a kisebb szervezeteket, egyesületeket. Az LMP azt gondolja, hogy a következő lépésekre lenne szükség egy valódi, a hajléktalanságból kivezető és hosszú távon is fenntartható program hoz. Elsőként is sürgősen országos szociális bérlakásprogramot kellene kidolgozni és megvalósítani. Fontos a lakhatás megőrzése érdekében a támogatási rendszer felülvizsgálata. Például aki jövedelempótló támogatásból vagy fogyatékossági támogatásból egyedü l kell hogy megéljen, az nem tud lakbért, rezsit fizetni, vagy gyakorlatilag éhezik. A már hajléktalanná vált emberek esetében a LÉLEKprogramszerű megoldás kiszélesítését tartanánk jónak. Ez eredetileg is egy országos modell akart lenni, de hát a végén cs ak egy bojt lett a sapkán. Mi azt gondoljuk, hogy a szállók körülményeit is ki kellene vizsgálni, és utána a vizsgálat ismeretében kellene megtenni az intézkedéseket. Nagyonnagyon fontos, hogy élhető körülményeket kellene biztosítani a szállókon. Nem utol sósorban pedig az is segítene, ha a hajléktalanokról nem úgy beszélne a kormány, hogy „az utcán élni kívánók”. Mi azt gondoljuk, hogy senki sem kíván vagy szeretne az utcán élni, hanem egyszerűen olyan élethelyzetbe került. És akkor a szülőtartás. Mint tud juk, az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény is tartalmazza a rokontartás szabályait. Most pedig egy újabb törvénybe írják b ele. A javaslat szerint, ha az ellátottnak sem jövedelme, sem vagyona nem fedezi az intézményi térítési díjat, illetve más személy sem vállalta önkéntesen annak megfizetését, a javaslat biztosítja annak lehetőségét, hogy az intézményvezető az ellátott nagy korú gyermekeivel kezdeményezze megállapodás kötését. Ha az ellátott nagykorú gyermekeivel nem jön létre megállapodás, a díjkülönbözet megtérítése bírói úton követelhető az ellátott nagykorú gyermekétől. Vagyis míg eddig a szülő vagyonát, jövedelmét vették számításba az intézményi térítési díj megállapításánál, most a nagykorú gyermek jövedelme is gyakorlatilag be fog számítani. Viszont ha a nagykorú gyermek azt mondja, hogy nincs elég jövedelme, ezért nem tud megállapodást kötni, akkor hiába is akarja ezt igazolni fizetési vagy bankszámlakimutatásokkal, az intézmény bírósághoz fordulhat. Mindezt akár a szülő tudta és beleegyezése nélkül is megteheti. (19.40) A törvény beterjesztésekor az EMMI által kiadott közlemény megdöbbentő indoklását adja a törvényne k. Legalábbis mi azt gondoljuk, hogy elfogadhatatlan. Azt írják: „A magyar állam biztonságot nyújt idős vagy rászoruló állampolgárainak. Ahogy azonban a gyermeknevelés felelősségét, úgy az idős szülőről való gondoskodást sem vállalhatja át teljes egészében az állam, annak első számú felelőse a család. A történelemben nem létezett olyan kultúra, társadalom, amely az idős szülőkről való gondoskodást elsősorban ne a családok feladatának tekintette volna. A többgenerációs családok hiánya sem változtathat ezen a morális kötelezettségen. Az, aki képes rá és mégsem gondoskodik a szülőjéről, hálátlan. Az, akinek van pénze és mégsem gondoskodik a szülőjéről, valójában a többi adófizetőt terheli.” A minisztérium még nagyvonalúan hozzáteszi: „Az állam által az idősekne k biztosított nyugdíj, anyagi és egyéb szociális ellátások változatlanul megmaradnak.” Vagyis a kormány a családot tekinti még mindig az idősekről való gondoskodás első számú felelősének. Aki pedig nem gondoskodik idős szülőjéről, az nem teljesíti erkölcsi kötelességét, hálátlan. Az LMP viszont egy más felfogásból indul ki, egy más szemléletből, mert mi azt gondoljuk, hogy aki teheti, most is támogatja, akár erőn felül is idős családtagját. Nagyon kevesen tehetik meg
